Kézirat-szerkesztési útmutató a Credo szerzői számára
Általános szempontok
Kéziratformátum
A kéziratokat elektronikusan, .doc- vagy .rtf-formátumban lehet benyújtani a credo@lutheran.hu címen.
Terjedelem, címadás, szövegkiemelés
A tanulmányok terjedelméről a szerkesztők a szerzőkkel előzetesen egyeztetnek, a recenzióké javasolt, hogy 3–6000 karakter (szóközzel együtt számolt leütés) közé essen.
Tudományos jellegű és igényű tanulmányok esetében az első bekezdés jellemzően leadként (bevezetőként) is szolgál, amelyben a szerző figyelemfelkeltő stílusban megnevezi a tanulmány fő témáját, valamint összegzi annak gondolatmenetét, esetleg röviden közli az értekezés kiinduló tételeit, legfőbb eredményeit, konklúzióit.
A recenziók önálló címmel jelennek meg, ezért címként nem elég a recenzeált mű adatait megadni.
Kiemelés jelzésére a szavak kurziválása (dőlt betű) használatos. Folyó szövegben – a jegyzeteket, idézeteket és az irodalomjegyzéket is beleértve – nem használatos sem a félkövér, sem az aláhúzott betű. (Félkövér betűk a címsorokban természetesen használatosak.)
Csatolt illusztrációk
Amennyiben a cikk, tanulmány, recenzió illusztrációkat (képeket, fotókat, grafikákat) is tartalmaz, azokat nem elegendő a szövegszerkesztőben beilleszteni a folyó szövegbe; minden képi állományt különálló kép- vagy grafikai formátumban, önálló fájlként kell elküldeni a szöveggel együtt, lehetőleg minél jobb képminőségben és minél nagyobb – nyomdai célokra alkalmas – képfelbontásban. (A képi állományok szükséges paramétereiről a Luther Kiadó munkatársai adnak felvilágosítást.) A kép készítőjét, illetve forrását kérjük feltüntetni. A szövegszerkesztőbe beillesztett képek csak tájékoztatásul szolgálnak azok elhelyezését illetően, a nyomdai előkészítési munkálatok során azonban a képi anyag önálló fájljaira van szükség.
A képek jogtisztán jelennek meg, amennyiben szükséges, a közlések engedélyezésében szerkesztőségünk segíti szerzőinket.
Jegyzetek
A Credo című folyóiratban csak végjegyzetek vannak. A szerzők a tanulmányokat küldhetik lábjegyzettel, ezeket a szerkesztés során végjegyzetté konvertáljuk. A lábjegyzetek készítéséhez a szövegszerkesztő megfelelő funkcióját kell alkalmazni 1-gyel kezdődő folyamatos arab számozással.
Törekedni kell a jegyzetek számának és terjedelmének korlátozására. Ha van rá mód, a jegyzetek aránya lehetőleg ne haladja meg a teljes szöveg terjedelmének 10%-át. A jelentős hivatkozási apparátust kívánó, erősen lábjegyzetelt szaktudományos cikkek kevéssé számíthatnak a Credo változatos érdeklődési körű olvasóközönségének figyelmére.
A végjegyzetek hivatkozásszámai a szövegben szó, tagmondat vagy mondat végéhez kapcsolódnak, az utóbbi két esetben tehát az írásjelek után – mindig szóköz nélkül – állnak.
Hivatkozások
A főszövegben szereplő tartalmi utalások, parafrazeált szövegrészletek, szó szerinti idézetek vagy megemlített művek kapcsán minden esetben a végjegyzetekben, hivatkozással adjuk meg a más művekből származó információk forrását. A Credo folyóiratban nem használunk szövegközi zárójeles hivatkozásokat.
A hivatkozott művek esetében a végjegyzetekben – amennyiben a tanulmányhoz nem tartozik önálló bibliográfia – csak az első előfordulásukkor közlünk teljes címleírást (lásd lejjebb), azonos művek valamennyi további előfordulása esetén már csak rövid hivatkozás formájában utalunk a forrásra, az alábbiak szerint.
A végjegyzetekben szereplő rövid hivatkozásokban a szerző vezetéknevét kiskapitális betűkkel szedjük. Ha van oldalszám-hivatkozás, azt vesszővel választjuk el az évszámtól, és utána az o. rövidítést használjuk:
Steinmetz 1994, 5. o.
Többszerzős művek esetén három szerzőig közöljük a szerzők vezetéknevét, és a neveket tapadó (szóköz nélküli) nagykötőjellel kapcsoljuk össze:
Strunk–White 1979
Somogyi–Urbán–Székely 1964
Azonban ha a nevek valamelyike kötőjeles, úgy a nagykötőjel nem tapad:
Béres – Kodácsy-Simon – Orosz 2008
Háromnál több szerző esetén használjuk az és mások megfelelő latin formája, az et alii rövidítését: et al.:
Dömötör et al. 1979
Többkötetes művek esetén a kötetszám után kettőspontot teszünk, és ez után tüntetjük fel az oldalszámot. Ha a mű több helyére hivatkozunk, az egyes oldaladatokat vesszővel, az egyes kötetek adatait pontosvesszővel választjuk el egymástól:
Grétsy–Kovalovszky 1983, 2: 171. o.
Grétsy–Kovalovszky 1983, 1: 123., 256. o.; 2: 171., 177–181. o.
Ha az egész kötetre hivatkozunk, akkor a kötetszámot és a kötet szó rövidítését adjuk meg:
Grétsy–Kovalovszky 1983, 2. köt.
Egy jegyzeten belül több munkára, illetve egy szerző több művére is hivatkozhatunk. Ezekben az esetekben az egyes tételeket pontosvesszővel választjuk el egymástól:
Halévy 1948; Kirkhoff 1967; Lecomte 1967
Cserháti 2008; 2009
Ha a bibliográfiában egy szerzőnek ugyanabból az évből több műve szerepel, akkor a hivatkozásokban az évszám után betűket használunk megkülönböztetésükre. Ugyancsak betűket használunk a különböző, de azonos vezetéknevű szerzők egyazon évben megjelent művei esetében is. Ugyanezeket a betűket használjuk a bibliográfiában is!
Barth 1962a
Barth 1962b, 23–29. o.
Csepregi 2008a = Csepregi András: A Szentíráshoz kötötten, a Lélek szabadságában. In: Béres – Kodácsy-Simon – Orosz 2008a, 95–109. o.
Csepregi 2008b = Csepregi Zoltán: A Luther-szobortól a Luther-filmig. A hazai Luther-recepció utolsó negyedszázada (1983–2008). In: Béres – Kodácsy-Simon – Orosz 2008b, 157–147. o.
Egymás után ismétlődő, azonos források esetében a közvetlenül megelőző végjegyzet hivatkozására uo. rövidítéssel hivatkozunk:
1 LVM 3: 127. o.
2 Uo. 130. o.
3 Uo.
Bibliai helyek
A bibliai könyvek nevének rövidített formáját használjuk, ha hivatkozásként szerepelnek zárójelben vagy végjegyzetben, valamint ha a rövidítést folyó szövegben fejezet- és versszám követi (egész fejezetre vonatkozó utalásnál nincs versszám). A rövidített könyvcím után nem használunk pontot. A számot is tartalmazó (sorszámot jelölő) könyvcímrövidítésekben a szám tapad a rövidítéshez (nincs szóköz). A fejezet- és versszámot tapadó vesszővel választjuk el egymástól (a kettő között szintén nincs szóköz).
1Kor 15,53
Azonos fejezetből vett, de nem összefüggő, nem folyamatos szövegtartományt kijelölő versek száma között tapadó pontot használunk (szóköz nélkül). Az egyes szövegrészek önálló hivatkozásait pontosvesszővel választjuk el egymástól.
1Kor 15,35.38.50–57; 16,1–4; 2Kor 4,3k; Ef 6,5; Róm 4,3.5–6.9; 1Kor 2,3–3,5; 1Krón 29,10 – 2Krón 1,13; Jer 3,12b–13a
Ha nem egy egész versre, csak annak egy részletére hivatkozunk, akkor ezt a mondatban lévő helyének megfelelően az a, b, esetleg c betűvel jelölhetjük.
Jer 3,12b–13a
Idézetek
Általános szabályok
Általános szabály a könyv- és lapkiadásban, hogy nincs idézet idézőjel és forrásmegjelölés nélkül.
Ha az idézetből hiányzik, vagy hibásan szerepel benne valami, vagy oda utólag bármit is beírunk, ezt szögletes zárójellel kell jelölnünk, például [sic!]. A kihagyásokat jelző három pont vagy a kezdőbetűk mondatközi módosítása esetén ugyanígy járunk el.
„[A]z evangélium hirdetése tükröt tart elénk […], amelyben nem önmagunkat, hanem Krisztust látjuk.”
Idézeteket mindig magyar nyelven szerepeltetünk. Az eredeti nyelvű változatot csak a legszükségesebb esetben idézzük, amennyiben annak fordításbeli kérdés miatt van jelentősége.
Eredetileg idegen nyelvű versidézetek esetén a fordító nevét is fel kell tüntetni. Egyéb műfajok esetén, ha a szerző megjelent fordításból idéz, akkor elegendő hivatkozni a megjelent műre. Ha viszont a fordítást nem tartja megfelelőnek, akkor a javítás tényét szintén szögletes zárójelben kell jeleznie.
Ha a szerző nem megjelent fordításból idéz, hanem saját fordítását közli, akkor a megfelelő szöveghelyen fel kell világosítania olvasóit:
„Aki pedig erre készített fel minket, az Isten az, aki nekünk adta a Lélek »foglalóját«.” (Ford. Cs. S.)
Az idézetek elhelyezése
A magyar könyvkiadói gyakorlatban az idézeteket a szöveg megszakítása nélkül, folyamatosan helyezzük el.
Verssorok idézése esetén / perjelekkel választjuk el az egyes sorokat, előtte és utána szóközzel.
Pontosan ellenkezőleg értelmezte a helyzetet, mint József Attila a Hazám című versében: „Adj magyarságot a magyarnak, / hogy mi ne legyünk német gyarmat.”
Négy verssortól a versidézetek kiemelt helyzetbe kerülnek, sorközökkel elválasztva a főszövegtől.
Alvó szegek a jéghideg homokban,
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.
(Pilinszky János: Négysoros)
Ha egész mondatot idézünk, a mondatvégi írásjel az idézőjel elé kerül.
Hamvas az Unicornisban így ír: „Irtózom attól, hogy bölcs vagy hős vagy szent leszek. Magasabb igényem van. Normális ember kívánok lenni.”
Ha az idézetben nem teljes mondatot idézünk, akkor az idézőjel a mondatvégi pont elé kerül.
Igazat kell adnunk ebben a kérdésben Bultmann-nak, aki szerint Pál „az üdvösség jelenét a végidők eszkatologikus valóságának tekinti, a végidők történéseit bizonyos értelemben pedig jelenvalónak”.
Bibliai idézetek
Bibliai idézeteket általában az úgynevezett protestáns új fordítású Bibliából (RÚF, 2014) szokás megadni. Indokolt esetekben – például a régies nyelvhasználat vagy a pontosabbnak tartott fordítás esetén – lehet használni más fordításokat, de ezekben az esetekben fel kell tüntetni a hivatkozásban a fordítást. Ennek jelölését rövidítjük, és pontosvesszővel választjuk el a hivatkozástól.
„…kezemet elveszem rólad, hátulról meglátsz engem, de orcámat nem láthatod.” (2Móz 33,23; Károli-ford.)
A Luther Kiadó által kiadott kiadványokban a bibliai idézeteket – a Szentírás iránti tisztelet jegyében – minden esetben kurziválással emeljük ki.
Bibliográfia (irodalomjegyzék)
Ha a Credo-tanulmányban összességében húsznál több hivatkozott mű szerepel a jegyzetekben, illetve ha egy-egy végjegyzeten belül több hivatkozás is van, akkor önálló, alfabetikus bibliográfiában adjuk meg a címleírásokat, a végjegyzetekben pedig rövid hivatkozásokat használunk. Amennyiben az összes bibliográfiai tétel a jegyzetekben szerepel, csak az első előfordulás teljes (egyszerűsített) címleírás oldalszámmegjelöléssel.
Komoróczy Géza 1995. A babilóni fogság. In: uő: Bezárkózás a nemzeti hagyományba. Az értelmiség felelőssége az ókori Keleten. Osiris Kiadó, Budapest, 265. o.
A cikkek, tanulmányok végén felsorolt irodalomjegyzék típusa szerint négy elnevezést kaphat: hivatkozott művek, felhasznált irodalom, bibliográfia és ajánlott irodalom. Egyes tanulmányoknál előfordulhat olyan eset, amikor a szerző kettébontja a felhasznált bibliográfiát forrásokra és a szakirodalmi művekre, ebben az esetben a két elnevezés: forrásművek és szakirodalom.
A bibliográfiai tétel könyvek esetén minimálisan öt adatból áll: a szerző neve, a könyv címe, a kiadó neve, a megjelenés helye és a megjelenés éve. Ez az öt adat semmilyen körülmények között nem maradhat el a bibliográfiából. Ez az úgynevezett egyszerűsített bibliográfiai leírás.
Ehhez az öt adathoz járul még a többkötetes műveknél a kötetszám, a kiadás sorszáma, valamint sorozatok esetén a sorozat címe.
A bibliográfiai leírásban úgynevezett évszámkiemelő bibliográfia szerint kell megadni a könyvészeti adatokat: a szerző kiskapitálissal szedett neve után közvetlenül az évszám kerül, amely után pont következik. A szerzők teljes keresztnevét kiírjuk, nem csak a kezdőbetűjét. Ezt követi a többi adat: a címet és az alcímet kurziváljuk, és utána pontot teszünk. Ezután következnek a megjelenésre vonatkozó adatok, mégpedig fontossági sorrendben: ki, hol? A kiadó neve után vesszőt teszünk, a megjelenés helye után pedig pontot.
Varga Gyöngyi 2009. Áldáskönyv. Luther Kiadó, Budapest.
Sok számadatot tartalmazó bibliográfiai leírásban az o. rövidítés segít beazonosítani az oldalszámokra vonatkozó adatokat. A kiadás, illetve a kötet szavak rövidítéseit minden esetben ki kell tenni. A kiadásjelzés mindig közvetlenül a cím után következik:
Ortutay Gyula (szerk.) 1975. Magyar népdalok. 2. kiad. 1–2. köt. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest.
A sorozatcímet mindig a bibliográfiai leírás végén, ponttal lezárva, zárójelben közöljük; ha sorozatszáma is van a könyvnek, akkor a szám után tesszük a pontot.
Canterbury Szent Anzelm 1993. Miért lett Isten emberré? (Cur Deus homo?) Ford. Dér Katalin. MTA Filozófiai Intézete, Budapest. (Canterbury Szent Anzelm művei 2.)
Egy székhelyen működő több kiadó által kiadott műveknél a kiadók neveit tapadó nagykötőjellel kötjük össze, ha egy szóból állnak; ha azonban az egyik kiadó neve többelemű, akkor a nagykötőjel elé és után szóköz kerül.
Luther Márton 2010. Előszók a Szentírás könyveihez. Ford. Szita Szilvia. 2. kiad. Luther Kiadó – Magyarországi Luther Szövetség, Budapest. (Magyar Luther Könyvek 2.)
Ugyanez a szabály érvényesül az egy kiadó által több helyen megjelentetett művek esetében.
Jenson, Robert W. 1988. America’s Theologian. A Recommendation of Jonathan Edwards. Oxford University Press, Oxford – New York.
A részletes bibliográfiai leírásban a kötetben közreműködőket (az úgynevezett másodlagos szerzőségi adatokat: a fordító, szerkesztő, sajtó alá rendező, az előszó, utószó szerzője stb. nevét) a cím után helyezzük el.
Luther, Martin 2015. Prédikációk. Szerk. Csepregi Zoltán – Horváth Orsolya. Ford. Bellák Erzsébet et al. Luther Kiadó, Budapest. (Luther válogatott művei [LVM] 6.)
Eliade, Mircea 1996. Vallási hiedelmek és eszmék története. 3. köt. Az utószót írta Simon Róbert. Osiris Kiadó, Budapest.
Az idegen nyelven megjelent munkáknál az illető nyelven szereplő betéteket (ed., transl., Hrsg., Übers., vol., Bd. stb.) magyar nyelven adjuk meg: szerk., ford., kiad., bev., köt. Ugyanígy járunk el a kiadás helye kapcsán (Párizs, Bécs, Moszkva stb.).
Gyűjteményes kötetek tanulmányainak bibliográfiai leírása
A gyűjteményes kötetek egy tanulmányának bibliográfiai leírásakor először közöljük a tanulmány szerzőjének a nevét, a tanulmány címét (ezt nem kurziváljuk, mivel egy tételben két kurziválás rendkívül zavaró), majd az in szó után a gyűjteményes kötet bibliográfiai tételét, a már ismertetett módon. (Mivel az in pont után, mondatkezdő pozícióban szerepel, ezért nagybetűvel kezdődik, és utána kettőspontot teszünk.) Mivel ilyenkor egy könyvnek csak egy meghatározott részére utalunk, ezért az oldalszámoknak is szerepelniük kell a bibliográfiában.
Ross, Allen P. 2018. Mózes első könyve. In: John F. Walvoord – Roy B. Zuck (szerk.): Mózes öt könyve. 3. kiad. Ford. Köves Gábor. Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, Budapest. (A Biblia ismerete kommentársorozat 1.) 17–142. o.
Komoróczy Géza 1995. A babilóni fogság. In: uő: Bezárkózás a nemzeti hagyományba. Az értelmiség felelőssége az ókori Keleten. Osiris Kiadó, Budapest, 210–278. o.
Ha egy gyűjteményes kötetből kettőnél több tanulmány szerepel a hivatkozások között, akkor magát a gyűjteményes kötetet is felvesszük önálló tételként az irodalomjegyzékbe (függetlenül attól, hogy arra közvetlen hivatkozás nem található a kéziratban). A gyűjteményes kötetből származó cikkek, tanulmányok bibliográfiai leírásában a többször megismételt teljes adatközlés helyett csak egyszerűsítve – a szerző + évszám rövidítés szabályai szerint – hivatkozunk rájuk.
Béres Tamás – Kodácsy-Simon Eszter – Orosz Gábor Viktor (szerk.) 2008. Krisztusra tekintve hittel és reménnyel. Luther Kiadó, Budapest.
Csepregi András 2008. A Szentíráshoz kötötten, a Lélek szabadságában. In: Béres – Kodácsy-Simon – Orosz 2008, 95–109. o.
Periodikumok cikkeinek bibliográfiai leírása
Periodikumok cikkeinek bibliográfiai leírásában a szerző neve és a tanulmány címe után a folyóirat neve – kurziválva – következik (az in szót nem használjuk!), majd az egyértelmű azonosíthatósághoz minimálisan szükséges adatok. Folyóiratoknál legtöbbször elég az évszám és a lapszám (heti- és napilapok esetén a megjelenés dátuma), valamint az oldalszám.
Boreczky Ágnes 2001. Változások a szülők gyerekfelfogásában, a gyerekek életkörülményeiben és szocializációjában (1910–1990). Magyar Pedagógia, 2. sz. 151–169. o.
Fejtő Ferenc 1996. Négyszáz éve született Descartes. Magyar Nemzet, március 30. 15. o.
Egyéb művek bibliográfiai leírása
A kéziratoknál, jegyzeteknél, témadokumentációknál, szakdolgozatoknál, habilitációs értekezéseknél a következő sorrendben közöljük az adatokat: szerző, cím, alcím, a kézirat jellege, hely és évszám. A kézirat jellegét (kézirat, disszertáció, dokumentáció, jegyzet stb.) tehát közvetlenül az alcím után írjuk, de mivel ezek nem igazi alcímek, ezért nem kurziváljuk őket. Ha meg akarjuk említeni az egyetemet, főiskolát is, ahol a doktori értekezés készült, akkor ezt kerek zárójelben, közvetlenül a kézirat jellegének meghatározása után tegyük. Csak olyan kéziratra hivatkozhatunk, amely mások számára is hozzáférhető (közkönyvtárakban, egyetemi, intézeti archívumokban).
Kontler László 1994. A politika kora újkori nyelvei és a konzervativizmus alapvetése a brit gondolkodásban Hookertől Coleridge-ig. Kandidátusi értekezés (ELTE BTK). Budapest.
A mű kéziratjellegét meg is erősíthetjük:
Kontler László 1994. A politika kora újkori nyelvei és a konzervativizmus alapvetése a brit gondolkodásban Hookertől Coleridge-ig. Kandidátusi értekezés (ELTE BTK). Kézirat. Budapest.
Hivatkozás internetes elektronikus dokumentumokra
Az interneten hozzáférhető cikkek, tanulmányok, dokumentumok esetében a következő adatok feltüntetése szükséges: szerző (ha van), a dokumentum címe, a honlap hivatalos neve, a honlap URL-címe és a letöltés (az utolsó hozzáférés) dátuma. Az internetes hivatkozásokat – hosszúságuk miatt – végjegyzetben szerepeltetjük. Kizárólag úgynevezett abszolút URL-címeket adjunk meg, és amennyiben a hivatkozott műnek van elérhető nyomtatott változata, lehetőleg kerüljük.
The British Library Annual Report and Accounts 2010/11. The British Library. http://www.bl.uk/aboutus/annrep/2010to2011/index.html. (Megtekintés: 2022. november 16.)
Kopp Mária – Skrabski Árpád: Vallásosság és lelki egészség. Távlatok. A magyar jezsuiták folyóirata. https://www.tavlatok.hu/86/86kopp_skrabski.pdf. (Letöltés: 2022. november 16.)
Közgyűlést tartott a MEÖT. Evangélikus.hu, 2022. december 5. https://www.evangelikus.hu/hireink/itthon/2022-kozgyulest-tartott-a-meot. (Megtekintés: 2022. december 6.)
Internetes hivatkozás sohasem önmagában, hanem mindig csak a hivatkozás körülírásával szerepelhet végjegyzetben.
Rövidítések
Jegyzetekben és hivatkozásokban
Kerülendők az idegen nyelvű kiadványok jegyzeteiben és hivatkozásaiban használatos (latinból átvett) rövidítések: cf., op. cit., ibid., loc.
Jegyzetek és hivatkozások esetében a magyar gyakorlatban használatos rövidítések: pl., vö., uo., uő (nincs pont a végén!), o., k., kk.
A k. és kk. rövidítés két formában is használatos. Oldalszámok után szóközzel elválasztva és a végén ponttal áll.
Cserháti 2008, 130. kk.
Bibliai igehelyekre való hivatkozás esetén a rövidítés tapad a versszámhoz, és nincs pont a végén.
1Kor 15,35kk
(A kk. rövidítés azonban lehetőség szerint kerülendő. Ha van rá mód, helyette minden esetben a pontos tartomány megadására kell törekedni: 1Kor 15,35–50; 130–134. o.)
Ábrák, táblázatok
A Credo folyóirat nem alkalmas ábrák, diagramok közreadására. Amennyiben elkerülhetetlen az alkalmazásuk, az ábrákat és táblázatokat önálló címmel (képaláírással) kell ellátni.
Névjegy
A Credo című folyóiratban megjelenő cikkek, tanulmányok első oldalának alján úgynevezett névjegy szerepel, amely a szerző születési évét és szakmai pályafutásának rövid összefoglalását (foglalkozását, szakmai elismeréseit, a tanulmányaival, valamint a kutatási területével kapcsolatos legfontosabb adatokat, legfrissebb könyvmegjelenését) tartalmazza. A névjegyben megadott adatok (intézménynevek, tudományos fokozatok, címek stb.) pontossága és valós tartalma elengedhetetlen.
Lackfi János(1971): többek között József Attila-, Prima Primissima és Magyarország Babérkoszorúja díjas magyar költő, író, műfordító, szerkesztő. Legutóbbi kötete #jóéjtpuszi (Harmat Kiadó, 2021) címmel jelent meg.
Gáncs Péter(1951): evangélikus lelkész, püspök. Nyugalmazott püspökként homiletikát és missziológiát ad elő az Evangélikus Hittudományi Egyetem óraadójaként. Forrásközelben (Luther Kiadó, 2018) címmel jelent meg legutóbbi kötete.