Ki vagy, gyermek?

Isó M. Emese

Iz­gal­mas mű­vé­szet­tör­té­ne­ti nyo­mo­zás­ra hívta a né­ző­ket Isó M. Emese a Credo-​podcast leg­újabb adá­sá­ban. Vizs­gá­ló­dá­sa fó­ku­szá­ban egy id. Lucas Cra­nach fes­tet­te gyer­mek­port­ré állt.

Id. Lucas Cra­nach 1526-ban már el­is­mert festő volt, ha­tal­mas és meg­bí­zá­sok­kal ter­helt mű­helyt ve­ze­tett, ezért szám­ta­lan kom­po­zí­ci­ó­ját meg­is­mé­tel­te, újra és újra meg­al­kot­ta. Ebben a meg­le­he­tő­sen ter­mé­keny évé­ben is el­ké­szí­tet­te töb­bek kö­zött a Luk­ré­cia, a Vé­nusz és Ámor alak­ját meg­örö­kí­tő je­le­ne­te­ket, de a leg­több­ször – is­mé­tel­ve az egy évvel ko­ráb­bi port­rék be­ál­lí­tá­sát – Lu­ther Már­tont és Ka­t­har­ina von Borát fes­tet­te meg, aki­ket 1525-ben az es­kü­vő­jük ap­ro­pó­ján örö­kí­tett meg.

Id. Lucas Cra­nach: Lu­ther Már­ton, 1526 (ma­gán­gyűj­te­mény, olaj­fest­mény, 37,5 x 24,4 cm) és id. Lucas Cra­nach: Bóra Ka­ta­lin, 1526 (ma­gán­gyűj­te­mény, olaj bükk­táb­lán, 37,5 x 24,4 cm)

Id. Lucas Cra­nach: Me­zí­te­len gyer­mek (1526) Sta­at­li­che Kun­stsamm­lun­gen Dres­den, Drez­da, ltsz. 1917, olaj­fest­mény, 39 × 25,5 cm

Ki vagy te?

Ebben az évben el­ké­szült egy enig­ma­ti­kus kép is, amely­ről rit­kán esik szó: a ku­ta­tás sem tár­gyal­ja túl, és a nagy­kö­zön­ség sem vá­lasz­tot­ta meg ked­ven­cé­nek. Iz­gal­mas, hi­szen gye­rek­port­ré (nem va­la­mi­fé­le ne­he­zen meg­fejt­he­tő al­le­gó­ria), és a műfaj csak ez idő tájt szü­le­tik meg. És iz­gal­mas, mert első rá­né­zés­re egy­sze­rű­en meg­fejt­he­tő a téma: egy gye­rek. Va­ló­já­ban azon­ban éppen emi­att meg­le­he­tő­sen ér­de­kes: kinek a gye­re­két kel­lett így, ka­rak­te­res arc­vo­ná­sok nél­kül olaj­fest­mé­nyen meg­örö­kí­te­nie Cra­nach­nak?

A me­zí­te­len fiú­gyer­me­ket sö­tét­zöld pár­nán lát­juk, sötét hát­tér előtt. A párna át­ló­san két rész­re oszt­ja a képet, ezen az átlón fek­szik a gyer­mek, ki­tölt­ve a vász­nat. Az azo­no­sí­tá­sá­hoz szük­sé­ges att­ri­bú­tu­mok tel­jes mér­ték­ben hi­á­nyoz­nak a kép­ről: nincs címer, csa­lá­di ék­szer vagy más mo­tí­vum, amely nyom­ra ve­zet­ne ben­nün­ket a ki­lé­tét vagy a szár­ma­zá­sát il­le­tő­en. Azon­ban fes­tőnk de­ne­vér­szár­nyú kí­gyót áb­rá­zo­ló szig­nó­ja és az év­szám is lát­ha­tó a képen. Ennek meg­fe­le­lő­en a szo­kat­lan gyer­mek­port­ré egé­szen kü­lön­bö­ző ér­tel­me­zé­sek­re adhat ala­pot.

Lehet a gyer­mek Krisz­tus?

Ilyen be­ál­lí­tás­ban „a há­rom­ki­rá­lyok imá­dá­sa” te­ma­ti­ká­jú ké­pe­ken lenne ért­he­tő. Ekkor mu­tat­ko­zik meg elő­ször em­ber­ként a világ szá­má­ra Krisz­tus, így mez­te­len­sé­ge el­ső­sor­ban em­ber­sé­gé­nek jele, de utal Jób 1,21-re is: „Me­zí­te­len jöt­tem ki anyám mé­hé­ből, me­zí­te­len is me­gyek el.” A re­ne­szánsz­ban a gyer­mek Jé­zust ru­hát­la­nul áb­rá­zol­ják, ezzel adek­vát módon fe­je­zik ki a ket­tős ter­mé­szet tanát: Krisz­tus egy­szer­re tel­je­sen ember és tel­je­sen Isten.

A gyer­mek Krisz­tust áb­rá­zo­ló kom­po­zí­ci­ó­kon jel­lem­ző­en Mária az, aki meg­mu­tat­ja az in­kar­ná­ció, a meg­tes­te­sü­lés bi­zo­nyí­té­kát: a test­té lett Igét. Az ilyen té­má­jú al­ko­tá­so­kon azon­ban fény­su­gár veszi körbe a Gyer­me­ket, szal­mán vagy fehér lep­len fek­szik, utal­va a tisz­ta­sá­gá­ra és a ha­lot­ti le­pel­re is. Ha Mária tar­ta­ná az ölé­ben, a kéz­moz­du­la­ta is ve­zet­ne min­ket. Azon­ban ez a gyer­mek nem emeli ál­dás­ra a kezét, nem né­ze­get ima­köny­vet, és nem is ját­szik anyja ró­zsa­fü­zé­ré­nek gyön­gye­i­vel. Nincs gló­ri­á­ja sem, ke­reszt sem tá­maszt­ja a vál­lát.

Puttó vagy maga Ámor?

A put­tók ál­ta­lá­ban ki­egé­szí­tő, kí­sé­rő, mel­lék­ala­kok Cra­nach fest­mé­nye­in, akik nar­rálják a fő je­le­ne­tet. Szá­mos eset­ben ta­lál­ko­zunk me­zí­te­len fi­ú­ként Cu­pi­dó­val, de ilyen­kor szin­te min­den eset­ben anyja lába mel­lett lát­juk, ahogy pa­na­szo­san te­kint rá, rá­adá­sul ál­ta­lá­ban szár­nyai is van­nak, ahogy illik. Lépes méz vagy tegez van a ke­zé­ben, olyan ele­mek, ame­lyek egy­ér­tel­mű­en nyom­ra ve­zet­nek min­ket, és meg­könnyí­tik a cse­lek­mény azo­no­sí­tá­sát.

A lépes méz meg­je­le­ní­té­se egyéb­ként egy jól is­mert Theokritosz-​történetet ele­ve­nít fel: Ámort meg­csí­pik a méhek, mi­u­tán méz után ku­tat­va fel­dúl­ta a kap­tárt. A gyer­mek ez­után any­já­nak pa­nasz­ko­dik: ho­gyan le­het­nek ké­pe­sek ek­ko­ra fáj­dal­mat okoz­ni ilyen apró lé­nyek csí­pé­sei? Mire Vé­nusz szó­ra­ko­zot­tan a mé­hek­hez ha­son­lít­ja Ámort: hi­szen ő is apró, de a sze­re­lem is­te­ne­ként nyi­lá­val ha­tal­mas fáj­dal­mat képes okoz­ni.

Cra­nach meg­fes­tet­te a fa­un­csa­lá­dot is; ezen a képen ugyan­csak ta­lá­lunk me­zí­te­len gyer­me­ket. A fa­u­nok meg­íté­lé­se ket­tős: eszünk­be jut róluk a vad­ság, hi­szen az erdő mé­lyén, az is­me­ret­len va­don­ban élnek, de eszünk­be jut a tisz­ta­ság is, hi­szen még nem fer­tőz­te meg őket a mo­dern tár­sa­da­lom, men­te­sek a vi­lá­gi hív­sá­gok­tól. Idil­li csa­lá­di képet tár elénk a mes­ter az ő áb­rá­zo­lá­suk­kal.

Id. Lucas Cra­nach: Ca­ri­tas, 1534. Mus­e­um zu Al­ler­he­i­li­gen, Schaff­ha­us­en, ltsz. A1781, olaj bükk­fán, 52 × 36 cm,

Ide­kap­cso­lód­nak a mes­ter Caritas-​ábrázolásai (vagy­is az is­te­ni sze­re­tet meg­sze­mé­lye­sí­té­sei) is. Leg­alább hat­szor meg­örö­kí­tet­te Ca­ri­tast, aki egyik gyer­me­két táp­lál­ja, mi­köz­ben a töb­bi­e­ket át­öle­li, vagy te­rel­ge­ti maga körül. Nem annyi­ra az is­te­ni erény szim­bo­li­kus áb­rá­zo­lá­sa ez: az anyai sze­re­tet válik a kép té­má­já­vá.

A gyer­mek­port­ré kü­lö­nös mű­fa­ja

A re­ne­szánsz gyer­mek­port­rék előz­mény nél­kü­li­nek tűn­nek. A gyer­mek­áb­rá­zo­lá­sok pro­to­tí­pu­sa a gyer­mek Krisz­tus áb­rá­zo­lá­sá­ban fo­gal­ma­zó­dott meg. Kez­det­ben a fran­cia–fla­mand mi­ni­a­tú­rá­kon ta­lál­koz­ha­tunk olyan élet­ké­pek­kel, ame­lye­ken ját­szó gyer­me­kek, csa­lá­di hét­köz­na­pok is meg­je­len­nek, majd mind­in­kább be­szök­nek a gyer­me­kek a fest­mé­nyek témái közé is, és he­lyet kap­nak a csa­lá­di port­ré­kon. Ami­kor meg­je­le­nik az ön­ál­ló, port­ré­sze­rű gyer­mek­áb­rá­zo­lás, akkor elő­ször ki­rá­lyok utó­da­it, her­ce­ge­ket és her­ceg­nő­ket, arisz­tok­ra­ták gyer­me­ke­it lát­juk a ké­pe­ken.

A port­ré mel­lett a csa­lá­di címer vagy egy mottó se­gít­het azo­no­sí­ta­ni, hogy me­lyik csa­lád sar­ját lát­juk a fest­mé­nyen. De nyom­ra ve­zet­het egy ék­szer, eset­leg olyan mo­tí­vum (akár állat is), amely a csa­lád ne­vé­re vagy jól is­mert bir­to­ka­i­ra utal. Se­gí­ti az azo­no­sí­tást a gyer­me­ke­ken lát­ha­tó ru­ha­da­rab is, ha az a csa­lá­di kincs­tár­ból való, eset­leg a csa­lád leg­if­jabb tag­já­ra szab­va. Az első gyer­mek­port­rék ese­té­ben egyéb­ként nehéz el­dön­te­ni, hogy fiú vagy leány jelenik-​e meg raj­tuk, mert a fiúk is hosszú ruhát vi­sel­tek.

Az id. Lucas Cra­nach 1526-os fest­mé­nyén lát­ha­tó fi­úcs­ká­nak azon­ban nincs sem­mi­lyen att­ri­bú­tu­ma, sem­mi­lyen ki­egé­szí­tő­je, amely tám­pon­tot nyúj­ta­na az azo­no­sí­tá­sá­hoz.

Aján­dék a ke­reszt­apá­tól?

Ebben az évben másik két fiú port­ré­ját is meg­örö­kí­tet­te Cra­nach: a szász­or­szá­gi Sze­ve­ri­nét és Mó­ri­cét. A két gyer­mek port­ré­ja a be­ál­lí­tá­suk alap­ján egy csa­lá­di port­ré­so­ro­zat ré­sze­ként ké­szül­he­tett el.

Id. Lucas Cra­nach: Szász Móric, 1526 és id. Lucas Cra­nach: Szász Sze­ve­rin, 1526 (Kron­berg im Ta­u­nus, olaj fa­táb­lán, 57 x 38,5 cm)

A négy­éves Sze­ve­rin­ről ké­szült kép fél­ala­kos be­ál­lí­tá­sú, a szőke, gön­dör für­tök­kel ke­re­te­zett arc fél­pro­fil­ban lát­ha­tó, jobb­ra néz. Az alak sötét hát­tér előtt áll, de élénk­vö­rös ru­há­ja ki­eme­li a gyer­mek arcát. A fiú a kard­ján tart­ja a kezét, ez ma­ga­biz­tos ki­su­gár­zást ad neki. A kép mé­re­te 57-szer 38,5 cen­ti­mé­ter. Az öt­éves Móric ese­té­ben ugyan­ezt a be­ál­lí­tást is­mét­li fes­tőnk; a kép a mé­re­té­ben is tö­ké­le­tes párja a test­vér port­ré­já­nak. A kard ugyan nem olyan hang­sú­lyos, de ő is jobb­ra néz, tehát to­váb­bi képek kö­zött kell el­kép­zel­nünk.

A ti­tok­za­tos gyer­me­ket áb­rá­zo­ló fest­mény for­má­tu­ma azon­ban egé­szen más – 39-szer 25,5 cen­ti­mé­ter –, és a szí­nei sem il­le­nek a fel­té­te­le­zett test­vé­re­it áb­rá­zo­ló ké­pek­hez. És to­vább­ra sem segít sem­mi­lyen att­ri­bú­tum, mi­köz­ben a fi­úk­nál egy­sé­ges a ruhák sza­bá­sa, színe, a kar­dok és azok tí­pu­sa is.

Ebben az évben, 1526-ban szü­le­tett egyéb­ként a ké­sőb­bi szász vá­lasz­tó­fe­je­de­lem is, Ágost, aki­nek apja, IV. Hen­rik szász her­ceg gyak­ran bízta meg a fes­tőt. De ki ne fes­tet­né fel a cí­mert vagy egy csa­lá­di ék­szert a képre egy ilyen meg­bí­zó ese­té­ben?

Ez a be­ál­lí­tás és ki­vi­te­le­zés leg­fő­képp egy­sze­rű. Nem tart igényt sem­mi­fé­le ki­egé­szí­tő­re, nem akar­ja meg­kü­lön­böz­tet­ni a gyer­me­ket. Már-​már pu­ri­tán a kép. Van két, a fes­tőnk­höz igen kö­ze­li sze­mély, aki­ket igen sok­szor fes­tett meg ebben az évben, aho­gyan már em­lí­tet­tük: Lu­ther Már­ton és Ka­t­har­ina von Bora. Éppen az ő meg­je­le­ní­té­sük – főleg Cra­nach más nőket meg­örö­kí­tő port­ré­i­nak fé­nyé­ben Ka­t­ha­ri­náé talán még in­kább – vissza­fo­gott. Nincs rajta a fes­tő­re jel­lem­ző, tol­lal dí­szí­tett, vörös színű kalap, nin­cse­nek fi­fi­kás sza­bá­sú ru­ha­köl­te­mé­nyek, és sok­so­ros, vas­kos arany­lán­cok sem húz­zák a nya­kát. De az őt áb­rá­zo­ló fest­mé­nyek szí­nei is egy­sze­rű­ek.

Lu­ther és Ka­t­har­ina von Bora első gyer­me­ke pedig éppen 1526. jú­ni­us 7-én szü­le­tett! Jo­han­nes – avagy Hans – ke­reszt­ap­ja pedig nem volt más, mint id. Lucas Cra­nach… A té­zi­sem per­sze nem bi­zo­nyít­ha­tó, de miért is ne játsz­hat­nánk el ezzel a gon­do­lat­tal? Es­kü­vő­jük­re is port­rék­kal lepte meg a párt Cra­nach, miért ne fest­het­te volna meg ba­rá­tai el­ső­szü­lött­jé­nek a kép­má­sát is aján­dék­ként? Pláne, ha a ke­reszt­fi­á­ról van szó. Szó­val: bol­dog szü­le­tés­na­pot, Hans!

A szer­ző mű­vé­szet­tör­té­nész, a Credo evan­gé­li­kus mű­hely fő­szer­kesz­tő­je.
A pod­cast a Magyar­országi Evan­gé­li­kus Egy­ház YouTube-​csatornáján te­kint­he­tő meg.

* * *

A cikk ere­de­ti­leg az Evan­gé­li­kus Élet ma­ga­zin szá­má­ban je­lent meg.
Az Evan­gé­li­kus Élet ma­ga­zin kap­ha­tó a Lu­ther Kiadó köny­ves­bolt­já­ban (Bu­da­pest VIII., Üllői út 24.), a Hu­szár Gál köny­ves­bolt és In­su­la ká­vé­zó­ban (Bu­da­pest V., Deák tér 4.), az evan­gé­li­kus temp­lo­mok irat­ter­jesz­té­sé­ben, meg­ren­del­he­tő a kiado@lu­the­ran.hu e-​mail-címen, nyom­ta­tott vagy di­gi­tá­lis for­má­ban meg­vá­sá­rol­ha­tó, il­let­ve elő­fi­zet­he­tő a kiadó hon­lap­ján.