Csepregi András cikke, amelyre az alábbi válasz érkezett, itt olvasható. A cikk eredetileg a Credo XXIV. évfolyamában jelent meg (Credo XXIV. évf. 2018, 1 ̶ 2. sz., 6 ̶ 16. o).
A törvény harmadik haszna című fejezetben, a törvény definíciójánál a szerző lehagy egy igen fontos részt az Egyességi iratból, így azt a benyomást kelti, hogy a törvény harmadik hasznát – miszerint Isten törvénye, a Tízparancsolat az újjászületett ember számára szabályként, életrendező- és irányító útmutatóként funkcionál – ez a hitvallás alátámasztja. Ezzel szemben a hivatkozott, teljes idézet a következő:
„A vita fő kérdése (Status controversiae)
1, Az emberek három okból kapták a törvényt: először, hogy a vad és engedetlen emberekkel szemben védelmezze a külső fegyelmet; másodszor, hogy az embereket elvezesse bűneik felismerésére; harmadszor, hogy miután újjászülettek, de testi mivoltuk mégis megmaradt, legyen egy biztos szabályuk, amely szerint egész életüket rendezhetik és irányíthatják. A törvény harmadik hasznáról ellentét támadt bizonyos teológusok között. / Arról tudniillik, hogy szükség van-e ilyesmire újjászületett keresztyéneknél, vagy sem. Az egyik fél igent, a másik nemet mondott.” (Egyességi irat, 61. o.)
A szerző által lehagyott, vastag betűvel kiemelt idézet döntő fontosságú, mivel kiderül belőle, hogy nem hitvallási megállapításról van szó, hanem a vitás kérdés felvetéséről. A hitvallás alapos teológiai tárgyalás után meg is állapítja:
„4. Ami pedig a törvény cselekedeteinek és a Lélek gyümölcseinek megkülönböztetését illeti: hisszük, tanítjuk és valljuk, hogy a törvény szerint végrehajtott cselekedeteket addig nevezzük a törvény cselekedeteinek, és addig azok, ameddig csak a büntetéstől való megmenekülés és Isten haragjának fenyegetése kényszeríti ki őket az emberből. / 5. A Lélek gyümölcse pedig azok a cselekedetek, amelyeket Istennek a hívőkben lakozó Lelke az újjászületettek által visz végbe.” (Egyességi irat, 62. o.)
A Solida declaratio, a Részletes magyarázat ugyanebben a kérdésben így fogalmaz:
„Amikor azonban Isten Lelke újjászülte és a törvénytől, ettől a hajcsártól megszabadította az embert, és ő Krisztus Lelkének irányítása alá került [1Tim 1,9; Róm 6,14; Gal 6,2; Róm 8,2; 1Kor 9,21], akkor Istennek a törvényben foglalt változhatatlan akarata szerint él, és ha valóban újjászületett, szabad, vidám lélekkel tesz meg mindent. Az ilyen cselekedet már nem a törvény sajátos cselekedeteinek nevezzük, hanem a Lélek cselekedeteinek és gyümölcseinek, vagy Szent Pál szavával, ezek az értelem törvénye (Róm7,23) és a Krisztus törvénye szerinti cselekedetek. Az ilyen emberek ugyanis már ’nem a törvény, hanem kegyelem alatt vannak’, ahogyan Szent Pál mondja Róm 8,2-ben (Róm 6,14.15).” (Egyességi irat, 186 ̶ 187. o.)
Mindezek után megállapítja a hitvallás, hogy az újjászületett embernek is szüksége van a törvény hirdetésére, a benne lakozó régi Ádám miatt, hogy ez utóbbit a bűnös volta miatt újra és újra bűnösségére figyelmeztetve, az Isten akaratával szembesítse.
„A régi Ádámot ugyanis ̶ aki olyan, mint egy féktelen és csökönyös szamár, és akinek egy darabját még magukban hordozzák ̶ nemcsak a törvény tanításával, intésével, kényszerítésével és fenyegetésével, hanem gyakran a büntetések és csapások furkósbotjával kell Krisztus iránti engedelmességre kényszeríteni, míg a bűnös test teljességgel el nem tűnik, és az ember a feltámadásban tökéletesen meg nem újul.” (Egyességi irat, 188. o.)
A hitvallási irat Luther tanításának és természetesen az evangéliumnak megfelelően a törvény harmadik használatáról szóló teológiai vitában nemet mond.
Az Isten törvényének kétféle haszna van: első, hogy a világban a bűnt korlátozza, „a vad és engedetlen emberekkel szemben védelmezze a külső fegyelmet”, a második, hogy az embereket, az újjászületetteket is, bűneik felismerésére, bűnbánatra késztesse.
