Megjelent a Credo evangélikus folyóirat 2021/2. száma.
1521 az evangélikusoknak nem csak a történelemórán magyarázott évszámot jelenti; ebben az évben a wormsi birodalmigyűlésen hangzik el Luther hitvallása. Az „Itt állok, másként nem tehetek” az egyik leghíresebb neki tulajdonított idézet, amelyet azonban akkor és ott nem mondott a reformátor. Akkor mégis mi történt 1521-ben? A birodalmi gyűlés 500. évfordulóját ünnepelve rendhagyó tematikus számot nyújtunk át az olvasónak, sajátos keresztmetszetét adva ennek az évnek szerzőink segítségével. Nem csak Luther, Melanchthon, Bölcs Frigyes és V. Károly bukkan fel a lapokon; megismerhetjük a Föld első körüljáróját, a végsőkig kitartó nándorfehérvári őrség hősiességét, a korabeli festészet és irodalom néhány remekművét, előkerül egy bizonyos étkészlet és egy mértéktelen szalonnázó is, sőt még egy rinocérosz is átvágtat olvasóink előtt.
E lapszámunk szerzői: Arató Anna, Bácskai Károly, Bánki Éva, Csepregi Zoltán, Csermelyi József, Draskóczy Eszter, Ecsedi Zsuzsa, Isó M. Emese, Márton László, Orosz István, Orsós Julianna, Pálosfalvi Tamás, Petrőczi Éva, Rákóczi István, Reuss András, Tóth Áron, Zászkaliczky Márton
Az előszóban Csermelyi József, a Credo szerkesztője és a korszak jól ismerője felvillantja, mennyi minden történt 1521-ben, mennyi mindenről szó esik a lapban – és mennyi minden nem fért már bele, remélhetőleg kedvet is adva, nemcsak e lap olvasásához, de a korszak megismeréséhez.
Orosz István grafikusművész – akinek most jelent meg Páternoszter című regénye – két verssel szerepel: Kortársaink című költeménye sajátos és tanulságos seregszemle, míg Holbein halott Krisztusa (a festményt, amely éppen 1521-ben készült, sokan Dosztojevszkij révén ismerik) ihlette verse plasztikusan veti fel azt a sok kérdést és érzést, ami a mű szemlélése során fogalmazódik meg bennünk.
Bácskai Károly a zsoltárost idézve figyelmeztet minket arra, hogy az Újszövetség német nyelvre fordítása, a Loci communes, a közérthető istentisztelet is mind-mind „Isten ünneplése, a szellem vigadozása volt.”
Petrőczi Éva Csak nézte Luther… című verse megrajzolja számunkra azt a pillanatot, amikor a reformátor V. Károly előtt áll, igen plasztikus képet adva az uralkodóról is. A költőnő egy versfordítással is szerepel lapunkban, Nap Parker a birodalmi gyűlésről írott szójátékos művét ültette át magyarra, bemutatva a mű születésének „helikoni” körülményeit.
Csepregi Zoltán egyháztörténész, az EHE rektora mutatja be „Az én lelkiismeretem az Isten igéjében (…) meg van kötve” című tanulmányában, hogy milyen is volt a birodalmi gyűlés Luther számára, s hogy mi is hangzott el ott és akkor a reformátor szájából. Zászkaliczky Márton írásának középpontjában elsősorban Melanchthon áll, a Loci communes és egy Luther által neki írt levél. Ezek segítségével ír szerzőnk a világi hatalomról.
Márton László segítségével egy éppen 1521-ben keletkezett költeményt olvashatnak magyarul nálunk először. Ulrich von Hutten az Egy új ének című műve az egyik leghíresebb és legfontosabb alkotása, mely összefüggésben áll a birodalmi gyűlés okozta csalódásával is.
Orsós Julianna tanulmányának köszönhetően a korszak (és a német irodalomtörténet) két meghatározó alakja és az ő barátságuk (és annak megromlása) elevenedik meg előttünk: a két karrier felvázolásával Johannes Reuchlin és Sebastian Brant alakját hozza hozzánk közelebb szerzőnk.
Ecsedi Zsuzsa egyházzenész tanulmányának köszönhetően a lutheri reformáció első évtizedének egyházzenéjét ismerhetjük meg: nemcsak Luther zenéről alkotott elképzeléseit, de a környezetében működő énekszerzőket is megismerhetjük az írásból.
Pálosfalvi Tamás munkája „haza” vezet minket. Magyar küldöttek is megjelentek Wormsban, bár tárgyalásuk nem vezetett eredményre: a magyarok nem kaptak segítséget a törökök elleni küzdelemben, 1521-ben elesett Nándorfehérvár is.
Izgalmas perspektívában, a fogadós nézőpontjából mutatja be a birodalmi gyűlésen megjelent magyar követeket Bánki Éva verse. A fogadós monológja egy készülő, a Magyar követek Wormsban című mű részlete.
Rákóczi István írásának köszönhetően „más vizekre evezünk”: az utazási irodalom kutatásával is foglalkozó történész Magellán utolsó útját mutatja be számunkra, megválaszolva azt a kérdést is, hogy ki volt az első, aki körbehajózta a Földet.
Clément Marot pályafutását felvázoló tanulmányában Arató Anna a reformáció franciaországi költészetének kezdeteit mutatja be nekünk. A sajátos vérmérsékletű költő igen izgalmas színfoltja a korszaknak. De fontos irodalomtörténeti események nálunk is történtek ebben az évben: 1521-es az első magyar Dante-idézet, amely a Könyvecse az szent apostoloknak méltóságokról című kódexben maradt fenn. Draskóczy Eszter tanulmányával emlékezünk Dante halálának hétszázadik évfordulójára is.
Rendhagyó recenziókkal, kritikákkal készültünk: Tóth Áron az 1521-ben kiadott Vitruvius műről, s annak jelentőségéről értekezik, Isó M. Emese az ugyancsak ebben az évben megjelent Passional Christi und Antichristit, illetve annak Cranach-kompozícióit elemzi. Végezetül Reuss András professzor ajánlóját olvashatják Fabiny Tibor Isten maszkjai. Luther olvasása közben című frissen megjelent kötetéről.
Észrevételeiket, hozzászólásaikat örömmel fogadjuk a credo@lutheran.hu e-mail-címen.
Kérjük, támogassa az evangélikus folyóirat-kiadást előfizetéssel: a nyomtatott lap előfizethető a Luther Kiadó webáruházában ide kattintva vagy a kiado@lutheran.hu e-mail-címen. A lap digitális formában ide kattintva fizethető elő.
