MIT JELENT KERESZTÉNYNEK LENNI A 21. SZÁZADBAN?
A Credo – evangélikus folyóirat a keresztény identitás kérdését körbejárva tette fel kérdését szerzőinek: mit jelent kereszténynek lenni a 21. században? A következőkben Martin Junge, a Lutheránus Világszövetség volt főtitkára válaszát olvashatják.
Kereszténynek lenni először is azt jelenti, hogy folyamatosan válaszolunk arra az isteni elhívásra, amely a keresztség által egy új életre szól. A keresztény ember a Szentlélek ajándékával felruházva Krisztus testének tagjaként tölti be küldetését az istentiszteletben, a szolgálatban és a tanúságtételben.
Keresztény voltunk révén tehát részévé válunk annak a több évszázados történetnek, amely egészen a jeruzsálemi történésekig nyúlik vissza: Jézus Krisztus megfeszítéséig és feltámadásáig, valamint a Szentlélek kitöltetéséig. Ez utóbbi tette lehetővé, hogy a tanítványok eggyé váljanak az istentiszteletben, a szolgálatban és a világban történő tanúságtételben.
Kereszténynek lenni ugyanakkor azt is jelenti, hogy magunk is részt vállalunk Istennek a világ számára tett ígéreteiből, és nyitottak vagyunk az általa megálmodott jövőre. Ő pedig megtalálja majd a megfelelő szavakat, gesztusokat, tetteket és kifejezéseket, amelyek segítségével Jézus Krisztus változást hozó evangéliuma és Isten bővelkedő életet kínáló ígérete legtisztábban megszólalhat.
Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy soha nem feledjük: Isten annyira szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta azért, hogy az örök élet ígérete ajándékká lehessen azok számára, akik hisznek. Kereszténynek lenni tehát azt jelenti, hogy a jelenben élünk, vállaljuk a közösséget a világgal, és részt veszünk benne, miközben mindig Isten szerető tekintetén keresztül vizsgáljuk azt, és bízunk Isten formáló munkájában, amely megnyitja a szíveket és az elméket a bűnbánatra és Isten országának befogadására.
Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy tudomásul vesszük: a világ nehezen érti meg és fogadja be Isten szeretetét. A golgotai kereszt ennek az isteni igazság elleni emberi lázadásnak a jelképe. Isten ugyanis egyedül kegyelemből igazítja meg a bűnöst. Ez volt a helyzet már akkor is, amikor húsz évszázaddal ezelőtt Isten Jézus Krisztusban és Jézus Krisztus által kinyilatkoztatta könyörületes igazságát. És ez marad a helyzet mindaddig, amíg Isten be nem végzi, amit Krisztusban elkezdett.
Evangélikus hagyományunk szerint az isteni új teremtés és a jelen való világ közötti mély szakadék nem csoportok, nemzetek vagy népek törésvonala mentén húzódik, még csak nem is az egyház és a szekuláris világ határait követi. A szakadék minden egyes emberi lényben ott tátong, hiszen mindannyian egyszerre vagyunk részei a réginek, amelybe beleszülettünk, és az új teremtésnek, amelyre a keresztség által elhívattunk. Ezért hangsúlyozta Luther, hogy állandóan vissza kell térnünk keresztségünkhöz, hogy Isten elhívását újra és újra magunkévá tegyük.
Kereszténynek lenni egyet jelent azzal az állandó felhívással, hogy életünket Isten felszabadító kegyelmének ajándékából merítsük. Ez a szabadság nem gondatlan könnyelműséget biztosít, hanem a szenvedő felebarát és – manapság – a sóhajtozó teremtett világ iránti felelősséget vonja maga után. Ez a felelősségteljes szabadság tehát tisztában van az emberiség és a teremtett világ közötti szoros kapcsolattal.
A keresztény emberek Isten kegyelméből felszabadítva a szenvedő felebarát és a sóhajtozó természet iránti szolgáló szeretet kötelékében élnek. Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy mélyen belegyökerezünk Isten világot átformáló ajándékaiba: a hitbe, a reménybe és a szeretetbe.
Körkérdés a keresztény identitásról: Mit jelent kereszténynek lenni a 21. században? A kérdés – szomorú, de – nem költői. Alapvetően zavarban vagyunk a hagyományainkat, gyökereinket illetően, nem ismerjük hitvallásunk alapjait, erkölcsi alapvetéseinket. Habár a 21. századra a vallás nem tűnt el, de szótlanabb lett, lokális sajátosságainkat elengedjük és hagyjuk felolvadni, hogy ezzel is kényelmesebbek legyünk magunk és környezetünk számára. Miközben számos példát látunk arra, hogy a modernitás nem feltétlenül jár együtt a szekularizációval, az európai közbeszédet mintha látens vallásellenesség hatná át. De elképzelhető Európa vallás nélkül? Mit tehetünk az ellen, hogy ne csak értékhordozóként tekintsen Európa a vallásra (műemlékként, történeti emlékként, amelyet üvegbúra alatt tartana, s csak mint díszletet mentené át templomait a következő századokra), s önazonosak maradhassunk most is, ma is? Merre tart hát a keresztény Európa? Miben rejlik válságának kulcsa? S miben rejlik kereszténységünk alapja? Mi határoz meg bennünket? Miben áll kereszténységünk? Arra kértük szerzőinket, s most Önöket: osszák meg velünk személyes állásfoglalásukat arról, hogy mit jelent számukra kereszténynek lenni. Címünk: credo@lutheran.hu. A folyóirat előfizethető a Luther Kiadó webáruházában vagy a kiado@lutheran.hu e-mail-címen.
