Lábujjbelógatás

A Credo evangélikus folyóirat új számát ajánljuk

Isó M. Emese

Ez az aján­ló mind­össze láb­ujj­be­ló­ga­tás­ra elég a friss lap te­ma­ti­ká­já­ba, és nem is sza­bad annál több­nek len­nie: hozza meg a ked­vet, de ne mond­jon túl sokat, hi­szen egyet­len aján­ló sem pó­tol­hat­ja a lap el­ol­va­sá­sát.

A Credo egyik lap­szá­má­nak a be­mu­ta­tó­ját az egyik be­szél­ge­tő­part­ne­rem „meg­hek­kel­te”. Én a lap te­ma­ti­ká­ja kap­csán ter­vez­tem kér­dez­ni a jelen lévő ku­ta­tó­kat, teo­ló­gi­ai kér­dé­sek­ben is jár­tas tör­té­né­sze­ket, de az első kér­dé­sem­re meg­kap­tam, hogy in­kább be­szél­ges­sünk arról, ami nem fért bele a lapba: ami benne van, azt ol­vas­sa el a ked­ves kö­zön­ség, és most szól­junk azok­ról az el­ké­pesz­tő­en iz­gal­mas dol­gok­ról, ame­lyek kap­cso­lód­nak a cím­hez, de nem kap­tak he­lyet, nem sze­re­pel­nek a fo­lyó­irat­ban.

Öröm­ze­ne. Meg­le­pett az akció, de nem akart kel­le­met­len hely­zet­be hozni az il­le­tő, el­len­ke­ző­leg: könnyed volt és hu­mo­ros, és végül az egész este is ilyen lett, mert jól le­he­tett imp­ro­vi­zál­ni ebben az egyéb­ként ott­ho­nos kö­zeg­ben. Va­ló­já­ban a min­dig kí­sér­tő szo­ron­gá­so­mat is ki­dob­ta az ab­la­kon a be­szél­ge­tő­part­ner a hú­zá­sá­val.

Végül min­den­ki­nek volt mit ha­za­vin­nie mint szel­le­mi táp­lá­lé­kot, s fel­vil­lant­hat­tuk, hogy is mű­kö­dik a ku­ta­tó­mun­ka és a pub­li­ká­lás: sok-​sok gyűjtő-​ és ku­ta­tó­mun­ka ered­mé­nye a meg­je­lent írás, ame­lyet – mint a sző­lőt, ami­kor ma­lo­zsa ké­szül be­lő­le – szű­kí­te­ni és sű­rí­te­ni kell, gyak­ran a leg­ked­ve­sebb gon­do­la­tok és mon­da­tok ki­ha­gyá­sá­val. Meg­mu­tat­tuk, hogy több hó­nap­nyi munka esszen­ci­á­ja egy fél óra alatt fi­gyel­me­sen el­ol­vas­ha­tó ta­nul­mány, mi­köz­ben meg­ad­ta a be­szél­ge­tés fe­szes­sé­gét a ren­ge­teg plu­sz­in­for­má­ció, amellyel egy­mást is meg­lep­tük, nem csak a hall­ga­tó­sá­got.

Ez szo­kott eszem­be jutni, ami­kor lap­aján­lót írok, hi­szen ez a két­ol­da­las anyag mind­össze láb­ujj­be­ló­ga­tás­ra elég a friss lap te­ma­ti­ká­já­ba, és nem is sza­bad annál több­nek len­nie: hozza meg a ked­vet, de ne mond­jon túl sokat, hi­szen egyet­len aján­ló sem pó­tol­hat­ja a lap el­ol­va­sá­sát.

El­me­rü­lés. A friss lap­szám­mal a Credo egy ko­ráb­ban, 2009-ben meg­je­lent kü­lön­szá­má­nak te­ma­ti­ká­já­ra igye­kez­tünk ref­lek­tál­ni. Eta­lon ez a szer­kesz­tő­ség szá­má­ra, mert a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház stra­té­gi­á­ját tár­gyal­ta, vi­tat­ta meg tár­sa­da­lom­po­li­ti­kai, teo­ló­gi­ai és mód­szer­ta­ni szem­pont­ból, a ke­resz­tény tár­sa­da­lom na­gyon is kü­lön­bö­ző hát­te­rű sze­rep­lő­i­nek meg­szó­lal­ta­tá­sá­val, így fel­vil­lant­va a kö­zös­ség sok­szí­nű­sé­gét és ere­jét; mind­ezt a nyil­vá­nos vita fel­vál­la­lá­sá­val.

Ami­kor most a har­minc­ket­te­dik év­fo­lyam utol­só lap­szá­mát – amely egy­ben a Credo lé­te­zé­sé­nek har­min­ca­dik év­for­du­ló­ját is zárja – kezd­tük el szer­kesz­te­ni, akkor tud­tuk, ér­de­mes éppen azt meg­mu­tat­ni, hogy ez is fel­ada­ta ennek a fo­lyó­irat­nak: fe­lü­le­tet nyúj­ta­ni a nyil­vá­nos vi­tá­nak, a nehéz kér­dé­sek át­be­szé­lé­sé­nek.

In­du­lás. A lap­szá­mot Fa­bi­ny Tamás püs­pök­nek a lap in­du­lá­sá­val fog­lal­ko­zó vissza­em­lé­ke­zé­se in­dít­ja. A Credo ter­mé­sze­te­sen nem volt előz­mény nél­kü­li, így szó esik a Di­a­ko­nia, az Üze­net múlt­já­ról és az éke­ze­tek fon­tos­sá­gá­ról is.

Fa­bi­ny Tamás írá­sá­hoz jól kap­cso­ló­dik a Kánya Emí­lia élet­út­ját be­mu­ta­tó cik­künk Boda Zsu­zsa tol­lá­ból. Kánya olyan – mél­tat­la­nul ke­ve­set em­le­ge­tett – alak­ja az evan­gé­li­kus múlt­nak, aki rá­mu­tat a ke­resz­tény tár­sa­dal­mi fe­le­lős­ség­vál­la­lás lé­nye­gé­re és a sajtó min­den­ko­ri meg­ke­rül­he­tet­len sze­re­pé­re.

Min­ta­ké­pek. Ez év feb­ru­ár­já­ban vo­nult nyug­díj­ba Fa­bi­ny Tamás az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let élé­ről. A ta­va­lyi év a püs­pök­vá­lasz­tás­ról szólt, s az idei is szá­mos vá­lasz­tá­si hely­ze­tet hoz még elénk, van, ahol gyü­le­ke­ze­ti, de or­szá­gos szin­ten is.

Azon a kér­dé­sen túl, hogy vajon van-e min­den­ki szá­má­ra meg­nyug­ta­tó vá­la­szunk arra, ho­gyan ér­de­mes vá­lasz­ta­ni, arra kér­tük egy­há­zunk nyu­gal­ma­zott püs­pö­ke­it és tör­té­né­sze­it, hogy előb­bi­ek ír­ja­nak egy-​egy előd­jük­ről, meg­ra­gad­va pá­lya­fu­tá­sá­nak lé­nye­gi vo­ná­sát s meg­mu­tat­va a püs­pö­ki pá­lya­fu­tás ta­nul­sá­ga­it. Sze­mé­lyes val­lo­má­sok szü­let­tek. A tör­té­né­sze­ket ezzel szem­ben a tu­do­má­nyos ob­jek­ti­vi­tás al­kal­ma­zá­sá­val kér­tük ugyan­er­re: mu­tas­sák be egy-​egy püs­pök pá­lya­ívét és így ve­ze­tői ka­rak­te­rét is.

Kü­lön­uta­sok. A püs­pö­ki élet­utak mel­lett sok ta­nul­ság­gal szol­gál Matus Lász­ló írása, amely­ben Raf­fay Sán­dor püs­pök­nek és Ko­le­sár Emí­li­á­nak, Mor­hács Már­ton bu­da­pes­ti szlo­vák evan­gé­li­kus lel­kész uno­ká­já­nak a fik­tív le­ve­le­zé­sén át ele­ve­ne­dik meg és válik él­mény­sze­rű­vé (töb­bek kö­zött) egy in­ter­ná­lás tör­té­ne­te.

Az Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Mú­ze­um mu­zeo­ló­gu­sa, Bo­ró­kay Zsó­fia – a dok­to­ri ku­ta­tá­si té­má­já­hoz is kap­cso­lód­va – a ta­nul­má­nyá­ban a ne­ve­lé­si tér prob­lé­má­já­val fog­lal­ko­zik. Mitől lesz a gye­re­kek szá­má­ra tá­mo­ga­tó, a fel­nőt­tek te­vé­keny­sé­gét, a pe­da­gó­gi­ai mun­kát is se­gí­tő egy tér? A kér­dés már a 19. szá­zad­ban is fog­lal­koz­tat­ta az épí­té­sze­ket. A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú után ta­lál­ko­zott egy­más­sal Szteh­lo Gábor evan­gé­li­kus lel­kész, a Ga­u­dio­po­lis (Öröm­vá­ros) gyer­mek­köz­tár­sa­ság ala­pí­tó­ja és Pre­i­sich Gábor épí­tész; egyi­kük ne­ve­lé­si kon­cep­ci­ó­ja, má­si­kuk épí­té­sze­ti szem­lé­le­te pél­da­ér­té­kű és mo­dern ar­chi­tek­tú­rát ered­mé­nye­zett.

Szuda Krisz­ti­na Esz­ter írá­sá­nak célja egy kap­cso­la­ti háló fel­tá­rá­sa, amely­nek kö­zép­pont­já­ban a dél-​alföldi szlo­vák­ság egyik je­len­tős alak­ja, az 1904–1920 kö­zöt­ti évek­ben pán­szláv hír­ben álló tót­kom­ló­si evan­gé­li­kus lel­kész, Ľudovít Ja­ros­lav Hrdlička áll; a ta­nul­mány egy­út­tal fel­vil­lant­ja az ere­de­ti­leg há­rom­nyel­vű egy­ház szlo­vák anya­nyel­vű ré­szé­nek szel­le­mi örök­sé­gét.

Tabuk. Ta­valy volt Lu­ther Már­ton és Bóra Ka­ta­lin es­kü­vő­jé­nek öt­szá­za­dik év­for­du­ló­ja. Erről a há­zas­ság­ról – amely­ből bi­zo­nyos kor­tár­sak sze­rint az An­ti­krisz­tus­nak kel­lett volna meg­szü­let­nie –, egy­ház­tör­té­ne­ti kon­tex­tu­sá­ról és fo­gad­ta­tá­sá­ról, il­let­ve ha­tá­sá­ról ír a ta­nul­má­nyá­ban Itt­zés Gábor.

Az es­kü­vő ha­tár­kő, és ha­tár­át­lé­pé­sek kí­sé­rik, így ehhez a té­má­hoz kap­csol­tunk egy kü­lö­nö­sen is ér­zé­keny témát kör­be­já­ró ri­por­tot: az írás olyan édes­anyák élet­tör­té­ne­té­be enged be­te­kin­tést, akik­nek a tár­sa­da­lom­ban még min­dig sok­szor ta­bu­té­má­nak szá­mí­tó hely­ze­tek­kel kel­lett meg­küz­de­ni­ük, sok­szor ki­be­szé­let­len ne­héz­sé­ge­ket vet­tek ma­guk­ra, és a gyer­mek­vál­la­lás kö­rü­li tár­sa­dal­mi el­vá­rá­sok­kal kel­lett szem­be­néz­ni­ük, mi­köz­ben testi-​lelki meg­pró­bál­ta­tá­sok­kal ter­helt éve­ket hor­doz­nak.

Né­me­lyek­nek talán meg­le­pő, sokak szá­má­ra pedig köz­is­mert, mi­lyen pa­rázs vita ala­kult ki a Credo ha­sáb­ja­in az evo­lú­ció kér­dé­sé­ben: ol­vas­ha­tunk erről az 1999/1–2., a 2009/1–2. és a 2010/3–4. lap­szám­ban is. Ennek foly­ta­tá­sa­ként is adjuk közre Hor­váth Ger­gely kul­tu­rá­lis kom­men­tá­tor, a Gon­do­lat­ker­té­szet pod­cast ala­pí­tó­ja és Szi­lá­gyi And­rás evo­lú­ció­bio­ló­gus, az Evo­lú­ció­tu­do­má­nyi In­té­zet igaz­ga­tó­ja be­szél­ge­tés­so­ro­za­tá­nak szer­kesz­tett vál­to­za­tát. A szö­veg tudós hit­val­lás­ként is ol­vas­ha­tó, mi­köz­ben együtt gon­dol­kod­ha­tunk azon, ho­gyan ala­kult ki az élet a Föl­dön, mitől ember az ember, vannak-​e vé­let­le­nek, és mi­lyen vi­szony­ban van egy­más­sal a tu­do­mány és a Szent­írás.

Az egy­ház a közös ügyünk. Az eddig em­lí­tet­tek és a szép­iro­dal­mi al­ko­tá­sok mel­lett  e lap­szám­nak három to­váb­bi na­gyobb té­má­ja is van, ame­lyek egy­há­zunk hét­köz­na­pi és ün­nep­na­pi ügye­it is érin­tik. Mind­hár­mat kör­kér­dés­ként küld­tük el szer­ző­ink­nek.

Egy­részt az egy­há­zi zene ha­tár­kér­dé­sé­vel fog­lal­ko­zik a fo­lyó­irat, kö­ze­lebb­ről azzal, hogy a zenei szem­pon­tok alap­ján mi­lyen mű­fa­ji és stí­lus­be­li ha­tá­ro­kat fek­tet­he­tünk le a li­tur­gi­á­ban meg­szó­la­ló zenei anyag te­kin­te­té­ben: tehát mit lehet és mit sza­bad be­vin­ni és meg­szó­lal­tat­ni a temp­lom­ban? A lap­szám ezen ré­szé­ben több, kü­lön­bö­ző fe­le­ke­ze­tek­hez tar­to­zó szak­em­ber vé­le­mé­nye ol­vas­ha­tó. Rá­kér­dez­tünk szer­ző­ink­nél arra is, ho­gyan tud az egy­ház alul­ról és fe­lül­ről is épít­kez­ni, ho­gyan ér­de­mes az egy­há­zat szer­vez­ni.

Har­ma­dik kör­kér­dé­sün­ket az or­szá­gos fel­ügye­lő­nek, il­let­ve az egy­ház­ke­rü­le­ti fel­ügye­lők­nek küld­tük el. Arra vár­tunk vá­laszt, ho­gyan áll­nak az egy­ház vál­to­zé­kony­sá­gá­nak és ál­lan­dó­sá­gá­nak kér­dé­sé­hez: sze­mé­lye­sen mi­ként lát­ják az egy­ség és a kü­lön­bö­ző­ség adta ne­héz­sé­ge­ket? Mi az, ami össze­köt, és mi az, ami el­vá­laszt? S leg­fő­képp: mi vele a dol­gunk?

Bí­zunk benne, hogy ol­va­só­in­kat is to­vább­gon­do­lás­ra ösz­tön­zik a lap írá­sai, hogy így le­gyünk nem­csak ol­va­só, de együtt gon­dol­ko­dó kö­zös­ség. Vi­gyék la­punk jó hírét!

A szer­ző mű­vé­szet­tör­té­nész, kö­zép­ko­rász, a Credo evan­gé­li­kus fo­lyó­irat fő­szer­kesz­tő­je.

* * *

A Credo evan­gé­li­kus fo­lyó­irat kap­ha­tó a Lu­ther Kiadó köny­ves­bolt­já­ban (Bu­da­pest VIII., Üllői út 24.), a Hu­szár Gál köny­ves­bolt és In­su­la ká­vé­zó­ban (Bu­da­pest V., Deák tér 4.), va­la­mint a kiadó web­áru­há­zá­ban, to­váb­bá di­gi­tá­lis for­má­ban is meg­vá­sá­rol­ha­tó.