Kanász Viktor ajánlója az Újkor.hu-n
Az emberi elme alapvető igénye a rendszerezés iránti vágy. Ez megmutatkozik a történelemfelfogásunkban is: a különböző események látszólag kusza halmazából kiemelünk fontos(nak vélt) történéseket, s ezekhez viszonyítva határozzuk meg a többi helyiértékét, egymáshoz való viszonyát. E kiemelkedő események így sokszor „leuralják” az adott évről ismert tudásunkat. Ezért gondolunk azonnal Nándorfehérvárra, ha meghalljuk 1456-ot, Mohácsra 1526 kapcsán, vagy éppen Egerre, ha 1552-öt emlegetik. Ezek a sorsdöntő események így a történelmi köztudatban eltakarják a mellettük, velük szoros összefüggésben, avagy függetlenül zajló egyéb eseményeket, s ezáltal a korabeli világ komplexitását is. E gondolatok a magyar evangélikus folyóirat, a Credo legújabb, 2021/2. számát olvasva fogalmazódtak meg bennem. Szerkesztősége ugyanis témájául egy ötszáz éves történetet, az 1521. évi esztendőt választotta ki, s járta körbe – Csermelyi József szavaival élve – sok szemmel, művészet-, irodalom-, politika- és hadtörténeti, valamint a mindezeket összefogó egyháztörténeti szempontok alapján.
