Tabajdi Gábor „Isten népe elrejtve él” – Keresztény helytállás és hitvallás a Kádár-korszakban című írása eredetileg a Credo Evangélikus Folyóirat 2021. évi 1. számában jelent meg. A cikket az Újkor.hu és a Credo együttműködésének keretében másodközli az Újkor.hu.
Az 1956-os forradalom leverése után berendezkedő Kádár-rezsim új kihívások elé állította a keresztény magyar társadalmat. Az „aki nincs ellenünk, az velünk van” mottó jegyében zajló manipulatív egyházpolitika miatt összetettebb morális kérdésekkel szembesülhettek az egyházukhoz, hitükhöz hű állampolgárok. Részben ennek a következménye, hogy az üldöztetés nagy történeteinek árnyékában a mindennapi hitvalló élet példái napjainkban talán kevésbé ismertek. A keresztény helytállás felidézéséhez kutatóként a hatalom szövegeinek bemutatásával, a kádári törekvések elemzésével kínálok értelmezési lehetőségeket.
A korszak keresztényeit érintő üldöztetésnek (a perektől az adminisztratív eljárásokig) vagy éppen a mindennapi diszkrimináció eseteinek a hátterében (a munkahelyi megkülönböztetéstől az iskolai gúnyolódásig) összetett hatalomtechnikai törekvések álltak. A kádárizmus egyházpolitikájának alapjait 1958-ban véglegesítették. Az 1956-os forradalmat követő megtorlás idején (a korábbi tapasztalatok birtokában) differenciált direktívákat határoztak meg. Ám az ekkor megfogalmazott MSZMP-határozatok harminc éven át érvényesek maradtak. A régi-új pártvezetés felismerte az erőteljes elnyomás, a nyílt egyházüldözés kontraproduktív következményeit. Kádár János már 1958-ban úgy látta, hogy az erőszakos vallásellenes harchoz a „messiánizmus, meg mártírium, meg nem tudom én mi kapcsolódik hozzá”. (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára [a továbbiakban MNL OL] 288. f. 5/87. ő. e. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1958. július 27-i ülésének jegyzőkönyve.) Célkitűzése egy negyedszázad múltán is változatlan maradt. 1982-ben is azt tartotta veszélyesnek, ha az üldözött egyházi közösségek „mártírokat gyártanak és híveket szereznek”. (MNL OL 288. f. 5/846. ő. e. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1982. február 2-i ülésének jegyzőkönyve.)
