A mesekönyvek sajátos nyilvánosságot kaptak az elmúlt időszakban, közéleti témává lettek, de tartalmi és esztétikai kérdéseket nem fogalmaztak és nem válaszoltak meg velük kapcsolatban ezeken a felületeken.
Az olvasó azt érezhette, hogy az ideológiai-politikai tájékozottság fontosabb egy mesekönyv megítélésekor (is), mint az, hogy fel tudjuk tenni a megfelelő – a tartalomra és az esztétikai jellemzőkre vonatkozó – kérdéseket. Ebben segítenek nekünk szerzőink e lapszámban, amelyben számos mese is helyet kapott.
De más miatt is érdemes a mesékről olvasni. Idén száznyolcvanöt éves a ma is szépséges kis hableány, akinek eredeti, első olvasatra talán tragikusnak tűnő történetét sokan csak az adaptációk révén, megszépítve ismerik. 1837-ben Andersen levelet írt egy barátjának, amelyben megfogalmazta, miért ilyen befejezés mellett döntött a kis hableány történetében. Úgy gondolta, igazán fontos, hogy ne egy kívülállón, a hercegen – egy halandó szerelmén! – múljon, hogy a sellő hozzájut-e a halhatatlan lélekhez. Megengedte hableányának, hogy isteni beavatkozás révén érje ezt el: így Andersen meséje annak példája, hogy lehet a tündérmese a keresztény üzenet hordozója is. A lutheránus teológiának megfelelően itt is az Úr a cselekvő, egyedül az ő kegyelme által juthatunk örök élethez.
TARTALOM
Isó M. Emese: A kis hableány mint keresztény üzenetet közvetítő mese?
Gombos Péter: A mese „megmentése”. A Grimm testvérek hatása egy műfajra
Sándor Ildikó: A mesemondás újjáéledő hagyománya
Döbrentey Ildikó: A titkok titka. Gondolatok és tapasztalati megjegyzések a meséről
Csodálatos, csöndes palota
Vörös István: A templom egere
Lapis-Lovas Anett Csilla: Mit olvasunk, amikor keresztény gyerekirodalmat olvasunk?
Kertész Eszter: Éhesek
Kollár Árpád: Botond és a jegesmedve. Részlet A felhőgyár című ifjúsági regényből
Kustárné Almási Zsuzsanna: Mesék és mesei elemek a Bibliában
Petrőczi Éva: Karácsonyi hálaének • Graits Endre pécsi festőművész képe alá • Advent felé…
Pángyánszky Ágnes: Képzeletalkotás és igehirdetés
Margittai Zsuzsa: Helyzetkép a mai magyar gyerekkönyv-illusztrációról
Harmath Artemisz: Mindenki valakié – A gyerekirodalom is? Egy fiatal intézmény vezetőjének jegyzetei
Kemény Zsófi: Egy tízmillió fejű magányos sárkány beszéde, amelyben kifejti néhány nézetét, a saját felelősségét boncolgatja, valamint elsiratja magát
Pompor Zoltán: „Nyomán-hagyomány”, avagy mit veszít a kisdiák a meserövidítéssel?
Kiss Ottó: Az első álom
Molnár Krisztina Rita: A fiú, aki képekben sétálgatott
Kránitz Péter Pál: Ifjúsági képregények a Pókemberen túl. Interjú Lakatos Istvánnal
Limpár Ildikó: A mesék hatalma
Füller Tímea: Tücskök
Klitsie-Szabad Boglárka: A báránynak nincs szíve
Szalay Fatima: Az Árgirus-széphistória kertjei
Szőcs Margit: Régiségbolt
Alfonsín Gergely Edó: Titiúról, a hóhiúzról
Weber József: Hibaszázalék
