Megjelent a Credo legújabb lapszáma
Az egyházak és az oktatás ügye olyan kérdéskör, amelynek mindig van aktualitása: legyen szó a szellemi háttérről, a technikai, gyakorlati nehézségekről, vagy éppen az oktatás szereplőinek felelősségéről. Most azonban egy olyan időszakban jelenik meg a Credo evangélikus folyóirat legújabb lapszáma, amikor még fontosabb, még inkább húsba vágó lett ez a téma. – A periodika frissen megjelent számát Isó M. Emese főszerkesztő ajánlja.
Az oktatás ügye, sőt a felekezetek és az oktatás ügye mint téma nem csak belső egyházi vagy intézményi kérdés. Ellenkezőleg: a teljes társadalmat érinti (ráadásul tanítvány nem csak diák lehet, sőt! – erről Blázy Árpád ír igehirdetésként elhangzott előszavában). Elég arra gondolnunk, mit is várunk az iskoláktól, oktatóinktól. Evangélikusként talán olyasmit válaszolhatunk, hogy elsősorban segítsék fellelni a Szentlélek mindenkiben munkáló erejét, s bármit is tanítsanak, életükkel mutassanak mindig Krisztusra. Ezt a felelősséget azonban a teljes hívő közösségnek viselnie kell. Ezzel a szándékkal tettük fel körkérdésünket – Tanítható a hit? – válaszadóinknak, köztük gimnazistának, szülőnek, hitoktatónak, történésznek, költőnek.
Sok tekintetben értékvesztett társadalmunkban és korunk zilált oktatási rendszerében az iskola vitathatatlan szereplő az egyházi élet szempontjából: ezt vallotta Luther Márton, és ehhez tartotta magát az államosítások idején Ordass Lajos püspök is – hiszen a „kisiskolások meg a nagydiákok az egyház vetőmagja és forrása”. Mi sem vállalhatunk kevesebbet: a párbeszédre nyitott, oktató egyház társadalom- és nemzetmegtartó erővel bír. Lapunkban Kodácsy-Simon Eszter tolmácsolásában olvashatjuk Luther Márton gondolatait arról, hogyan kapcsolódik össze a szabadság és felelősség az oktatásban, s hogy mi hasznosítható mindebből a 21. században.
Még korábbra tekint vissza Haraszti Szabó Péter. Tanulmányának köszönhetően láthatjuk, hogy a mai iskolarendszer a középkori, egyházi iskolahálózaton alapszik: a magyar oktatás történetének felvázolása egyháztörténeti téma és feladat! Medgyesy S. Norbert tanulmánya igen különleges: egyszerre ad példát az értékelvű élménypedagógiára, mutat be egy műfajt (az evangélikus iskoladrámát), röpít vissza bennünket a kora újkorba, és közöl forrásokat – már csak utóbbiak miatt is érdemes fellapozni a kiadványt, így érthetővé válik, mit keresnek benne a vulgáris kifejezések.
Az első világháborút követő mintegy három évtized felekezeti oktatásának helyzetét ismerhetjük meg Sz. Nagy Gábor tanulmányából, melyből kiviláglik, hogy a politikailag terhelt időszakban miért is ragaszkodhattak sokan az egyházi oktatáshoz. Ennek utóélete köszön vissza a Jelenits István piarista szerzetessel – sokunknak Tanár úrral – készült interjúban is. Bojtos Anita kérdéseinek mentén szó esik a tanári hivatásról, a piarista oktatáskultúráról, az államosításról, az iskolák visszaadásáról és az ezzel járó felelősség nehézségeiről, valamint a mai oktatási rendszer hibáiról is. Az interjú érinti az esztétika és a tanítás kapcsolatát, hiszen a Jelenits István a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen – Sík Sándor munkásságára alapozva – esztétikát oktatott, most pedig éppen megszüntetik a tanszéket. Erre reflektál írásában – amelyben így szó lehet cipőkről, isteni szépségről és oszlopokról is – Horkay Hörcher Ferenc, amikor az esztétika „hasznát”, annak egyetemi oktatásának értelmét mutatja be.
Az (evangélikus) oktatás fontos alakját mutatja be Gadóné Kézdy Edit. Írásának köszönhetően arról kaphatunk képet, mit is jelent(ett) „tudós tanárnak” lenni – utalva az Eötvös Loránd Tudományegyetem Eötvös Collegiumának valamikori célkitűzésére. Dr. Bánhegyi György, a budapesti fasori evangélikus gimnázium tanára rendkívüli tanár és kolléga is volt, derül ki a megemlékezésből.
Megemlékezés Ferkai András írása is: az evangélikus Jánossy György építész egyik munkája, a Diplomata-ház (törvényellenes) lebontása rázta meg elsősorban a szakma képviselőit. Miért csak őket? Egy, a hetvenes évek végén történelmi környezetbe komponált épület esetén számos kérdéssel kellene szembenéznie a nagyközönségnek: a ház értékeiről szólva ezen értékek felismeréséhez nyújt segítséget a szerző.
Ittzés Szilvia írása mellbevágó: azzal az egyszerű kérdéssel indít, hogy mi a házi feladat, mi kell annak elkészítéséhez, s végül rámutat arra, mit is jelent a mélyszegénység a törvény és az egyház előtt, s mit jelent(hetne) számunkra.
Asztalos György és Bujdosó Erika a tanulmányában az evangélikus oktatás múltjának örökségét keresi a mai intézmények között, feltéve a kérdést: vannak-e még kiváló pedagógiai teljesítményt nyújtó iskoláink? Ezt a kérdést szélesíti ki Pusztai Gabriella, Morvai Laura és Bacskai Katinka, nem megkerülve azt a problémát sem, hogy az átvett intézményekben egyre nagyobb arányban jelennek meg a kevésbé vallásosak (nemcsak a diákok, de az oktatók között is!), ez pedig az egyházi iskolai identitás megtartásának nehézségeit vonja maga után.
A lapban szerettünk volna helyet biztosítani arra, hogy bemutassuk egyházunk levéltárának és múzeumának pedagógiai programjait is. Csermelyi József – aki munkája nyomán idén Írónád különdíjban részesült – bemutatja, hogyan reagált a járványhelyzetre online tartalomfejlesztéssel az Evangélikus Országos Levéltár: az intézmény honlapjára játékokat, az egyháztörténetet bemutató anyagokat, videós tartalmakat tettek fel – arra is ügyelve, hogy lehetőség szerint ezek beépíthetők legyenek a tananyagba. Borókay Zsófia és Kondor Boglárka, a múzeum két munkatársa az élményalapú múzeumpedagógia alkalmazását valósítják meg foglalkozásaik során, amelyeknek „több érzékszervet bevonó, olykor drámapedagógiai elemeket is felhasználó feladatai egyszerre építenek az intellektusra és a kreativitásra”.
Ez a lapszám is gazdag versanyagban, nemcsak ismert szerzőktől – Petrőczi Évát, Lackfi Jánost és Urbán Gyulát is jól ismerik olvasóink –, de a korábban nálunk még nem publikált Siska Péter műveit is szeretettel ajánljuk figyelmükbe.
A lap által közölt recenziók között olvashatják Horváth Orsolya ajánlóját Fabiny Tibor Isten maszkjai című kötetéről, Payer Imre kritikáját Petrőczi Éva Könyörgés, márciusi hóban című gyűjteményes verseskötetéről, illetve Kamarás István OJD recenzióját James P. Carse Véges és végtelen játszmák című könyvéről.
Az iskolafenntartó protestáns tradíció megőrzése és megélése mellett keresnünk kell a tudásközvetítés modern formáit, támogatnunk kell a tanítványi életformát, és nem elégedhetünk meg azzal, hogy csupán az elitképzésben legyen szerepünk, ezért újra és újra nyitnunk kell a leszakadó rétegek felé. Bár az oktatáshoz kapcsolódó megannyi kérdés közül csak néhányat tudunk felvillantani e száz oldalon, reméljük, hogy lapszámunk segít a párbeszéd kiszélesítésében.
* * *
A Credo evangélikus folyóirat kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), megrendelhető a kiado@lutheran.hu e-mail címen, illetve nyomtatott és digitális formában is megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
Forrás: Evangélikus.hu
