Petőfi idei koszorúi közé

A Credo evangélikus folyóirat legfrissebb, 2023/4. lapszámát ajánljuk

Isó M. Emese – Ifj. Arató György

„Pe­tő­fi­ben, a je­len­ség­ben van va­la­mi em­ber­fö­löt­ti. Ennek az em­ber­nek, aki 26 éves ko­rá­ban író volt, költő volt, po­li­ti­kai és iro­dal­mi moz­gal­mak ve­zé­re, csa­lád­apa, táb­la­bí­ró, őr­nagy, nem­ze­ti hős, s minden­nek te­te­jé­ben kü­lö­nö­sen mű­velt, ide­gen nyel­ve­ken is ol­va­só és be­szé­lő au­to­di­dak­ta, s végül és nem utol­só­sor­ban zseni volt, Pe­tő­fi volt és ha­lott volt: nincs pél­dá­ja a vi­lág­iro­da­lom­ban” – írta Pe­tő­fi­ről Márai Sán­dor 1937-ben.

Hogy­ne: hu­szon­hat éve­sen ha­lott, majd két­száz éve hal­ha­tat­lan; nem­ze­ti pél­da­kép, ma pedig pop­ikon. De fel­me­rül a kér­dés: kiről is be­szé­lünk? A tör­té­nel­mi alak­ról és az ál­ta­la lét­re­ho­zott mű­vé­sze­ti élet­mű­ről vagy pedig egy ál­ta­lá­nos, kor­ta­lan­ná emelt pél­da­kép­ről, aki­nek a kul­tu­sza olyan ele­ven, hogy ha­gya­té­ka a leg­ele­mibb el­lent­mon­dá­sa­i­tól is füg­get­le­nít­he­tő?

Két­ség­te­len: Pe­tő­fi Sán­dor ön­ér­tel­me­zé­sünk ar­khi­mé­dé­szi pont­ja egyé­ni út­ke­re­sé­sünk során – le­gyen szó nem­ze­ti össze­tar­to­zás­ról, evan­gé­li­kus mű­velt­ség­ről vagy vi­lág­pol­gá­ri sza­lon­ké­pes­ség­ről. Hi­szen Pe­tő­fi a ma­gyar ön­azo­nos­ság szel­le­mi alap­já­hoz tar­to­zik. A kér­dés azon­ban éppen ezért szá­munk­ra is meg­ke­rül­he­tet­len: mi ho­gyan ért­jük őt? Ben­nün­ket mivé tesz a ha­tá­sa? Az ál­ta­lunk mű­velt ke­gye­le­ti, ne­ve­lői, tu­do­má­nyos vagy mű­vé­sze­ti em­lé­ke­zés és meg­idé­zés révén ho­gyan vál­to­zik saját ko­runk és benne a fel­ada­tunk?

Ol­vas­suk Pe­tő­fit!

A 2023-as bi­cen­te­ná­ri­u­mi év meg­szám­lál­ha­tat­la­nul sok Petőfi-​kiadványt, róla szóló ese­ményt és ki­ál­lí­tást ho­zott, ahogy szá­mos fo­lyó­irat is te­ma­ti­kus lap­szám­mal je­lent­ke­zett. Volt köz­tük olyan, amely a kul­tusz je­gyé­ben fo­gant, mások a meg­szo­kott ér­tel­me­zé­si ke­re­te­ket fe­sze­get­ték, új né­ző­pon­to­kat kí­nál­tak, ki­fe­je­zet­ten ér­de­kes meg­kö­ze­lí­té­si mó­do­kat mu­tat­tak fel, vagy éppen na­gyon sze­mé­lyes, intim, ese­ten­ként unal­mas és ér­dek­te­len meg­ol­dá­so­kat – ki-ki meg­ta­lál­hat­ta a maga Pe­tő­fi­jét lelki he­vü­le­té­nek meg­fe­le­lő­en. El­hoz­ta ko­szo­rú­it „a vak Meg­szo­kás, a süket Hi­va­tal” is, ahogy Ba­bits Mi­hály fo­gal­maz Pe­tő­fi ko­szo­rúi című ver­sé­ben. Vissza­néz­ve az összes­ség­re, nyug­ta­la­ní­tó­an szól hoz­zánk is verse az előző cen­te­ná­ri­um tá­vo­lá­ból:

Sza­bad­ság csil­la­ga volt haj­dan a ma­gyar,
de ma már maga sem tudja hogy mit akar:
ta­lány zaja, csönd­je
és úgy tá­mo­lyog az idők si­ká­to­rán,
mint át­ve­ze­tett rab a fog­ház ud­va­rán
bör­tön­ből bör­tön­be.

A tanár-​költő által ko­szo­rú­fosz­tó­nak és sza­ba­dí­tó­nak szó­lí­tott if­jú­ság vi­ga­szá­ra és vi­rá­gos iga­zá­ra mind­nyá­jan vá­ra­ko­zunk… Ba­bits ma is szem­be­sí­tő erejű kér­dé­sé­ben – „Ki ün­nep­li ŐT ma, mikor a vágy, a gond / messze az Övé­től, mint sas­tól a va­kond…?” – olyan belső kont­raszt fe­szül, amely­re mai ma­gunk szá­má­ra át­hi­da­ló vá­laszt a szöveg-​ és tárgy­hű­ség­ben ta­lál­ha­tunk. Arra hív­juk ezért ol­va­só­in­kat, hogy ol­vas­suk Pe­tő­fit.

Ve­gyük elő tár­gya­it, jár­juk be út­ja­it! Hagy­juk su­gal­maz­tat­ni ma­gun­kat ver­sei, le­ve­lei, a hozzá kö­tő­dő he­lyek és tár­gyak által! Erre kér­tük szer­ző­in­ket is: osszák meg ve­lünk val­lo­má­sa­i­kat, köl­tői, írói sze­rep­vál­la­lá­su­kat vers­ben, esszé­ben vagy no­vel­lá­ban – gon­do­san utal­va a su­gal­ma­zó örök­sé­gé­nek ki­vá­lasz­tott ele­mé­re. Úgy ke­res­tük a vá­la­szo­kat az em­lí­tett kér­dé­sek­re, hogy ne csak ma­gunk­ra is­mer­jünk ben­nük: te­gyük lát­ha­tób­bá Pe­tő­fi örök erejű alak­ját!

Köl­tői örök­ség, mai vá­la­szok

A Credo ol­va­sói vers­ben, no­vel­lá­ban és tár­cá­ban is meg­fo­gal­ma­zott „vá­la­szo­kat” ol­vas­hat­nak e lap­szám­ban a már is­me­rős szer­ző­ink­től, de három dolog miatt is szo­kat­lan szer­kesz­tés­ben. Elő­ször is: ki­vé­te­le­sen a lap na­gyobb ré­szét adják a szép­iro­dal­mi al­ko­tá­sok, és csak ezek után kö­vet­kez­nek a ta­nul­má­nyok, ame­lyek – Szi­lá­gyi Már­ton­nak és Arató György­nek kö­szön­he­tő­en – a Petőfi-​kultusz sa­já­tos­sá­ga­it tag­lal­ják. Azt is, hogy maga a költő ho­gyan épí­tet­te tu­da­to­san az imá­zsát, és azt is, ho­gyan hasz­nál­ták fel az alak­ját egyes po­li­ti­kai dis­kur­zu­sok.

A lap­szám zá­ró­ak­kord­jai kö­zött sze­re­pel egy na­gyobb lé­leg­zet­vé­te­lű in­ter­jú a kis­kő­rö­si Pe­tő­fi Szü­lő­ház és Em­lék­mú­ze­um je­len­le­gi és volt igaz­ga­tó­já­val, dr. Filus Eri­ká­val és Kis­pál­né dr. Lucza Ilo­ná­val, amellyel nem­csak a kü­lön­le­ges mú­ze­um­komp­le­xu­mot és a sok­szo­ro­san dí­ja­zott ki­ál­lí­tá­so­kat vagy a kul­tusz­épí­tés és kul­tú­ra ter­jesz­té­sé­nek mai le­he­tő­sé­ge­it és esz­kö­ze­it, de Pe­tő­fi evan­gé­li­kus gyö­ke­re­it is igye­kez­tünk fel­vil­lan­ta­ni.

Lap­szá­munk szer­zői kö­zött tud­hat­juk tehát Mol­nár Krisz­ti­na Ritát, Fa­lu­si Már­tont, Far­kas Ar­nold Le­ven­tét, Ker­tész Esz­tert, Feny­ve­si Félix La­jost, Acsai Ro­lan­dot, Jan­csó Ág­nest, Háy Já­nost, Lack­fi Já­nost, Szövényi-​Lux Ba­lázst, Pe­tőcz And­rást, Sze­me­thy Or­so­lyát, Vados Annát, Mik­lya Zsol­tot, Pet­rő­czi Évát, Zsá­vo­lya Zol­tánt, Vörös Ist­vánt, Mar­ton Réka Zsó­fi­át, Mik­lya Luzsá­nyi Mó­ni­kát, Tóth Kin­gát és Hegyi Györ­gyöt.

Nem­csak mű­faj­be­li sok­fé­le­sé­get jelez a név­sor: ki­fe­je­zet­ten iz­gal­mas az is, hogy ki me­lyik Pe­tő­fit, me­lyik hozzá kö­tő­dő mo­tí­vu­mot, hely­színt, han­got ra­gad­ja meg mű­vé­ben – a sze­re­lem és a for­ra­da­lom lehet mo­tí­vum és hang is, igaz? –, nem­csak a költő leg­is­mer­tebb ver­se­it fel­idéz­ve, de éle­té­nek más sze­rep­lő­it is meg­szó­lal­tat­va.

Élet­út ih­let­te il­luszt­rá­ci­ók­kal

A szép­iro­dal­mi mű­ve­ket il­luszt­rá­ló Já­no­si Ni­ko­lett gra­fi­kus la­punk­ban meg­je­le­nő mun­kái a Credo tör­té­ne­té­nek első egy­sé­ges kép­ző­mű­vé­sze­ti kom­po­zí­ci­ó­ját adják. Emi­att hadd szól­junk róluk külön is. Ih­le­tői Pe­tő­fi sze­mé­lyes tár­gyai, alak­já­hoz vagy csa­lád­já­hoz, ba­rá­ta­i­hoz és uta­zá­sa­i­hoz kap­cso­ló­dó re­lik­vi­ái vol­tak. A tár­gyak so­ka­sá­ga egy­szer­re ér­zé­kel­te­ti az élet­út egyes ál­lo­má­sa­it, az éle­té­ben je­len­tős sze­re­pet ját­szó sze­mé­lye­ket, esz­mé­ket és a költő kedv­te­lé­se­it is. Ki­raj­zo­ló­dik előt­tünk az evan­gé­li­kus ma­gyar és szlo­vák csa­lá­di hát­tér, amely a költő iden­ti­tá­sá­nak alap­ja­it is je­len­ti: az édes­anyát, aki­től min­den bi­zonnyal az első ver­se­ket hall­hat­ta, a mé­szá­ros édes­apát, aki tu­da­to­san ma­gyar szel­le­mű lu­the­rá­nus in­téz­mé­nyek­be já­rat­ta fiát.

Lát­juk a ko­cso­nyás tál felé hajló gyer­me­ket és test­vé­rét, va­la­mint az ott­ho­ni élet szín­te­ré­ül szol­gá­ló me­ző­vá­ro­si vi­lá­got is a rá jel­lem­ző ala­kok­kal, szo­kás­vi­lág­gal, vi­se­le­tek­kel. De ma­gunk elé kép­zel­jük azt a kul­tu­rá­lis kö­ze­get is, ame­lyet ke­re­sett és a sa­ját­já­nak tar­tott Pe­tő­fi: a re­form­ko­ri ká­vé­há­zak vi­lá­gát és a bie­der­mei­er be­ren­de­zé­sű la­ká­so­kat, ame­lyek egy­aránt a 19. szá­za­di ér­tel­mi­ség jel­leg­ze­tes ta­lál­ko­zá­si szín­te­rei vol­tak. Lát­juk szűk kör­ben a köl­tőt, ahogy kávét kor­tyol, vagy sakk­táb­lá­nál ül, eset­leg házi sap­ká­ban pi­pá­zik, s egy­szer a hím­zés, más­szor az író­asz­tal fölé hajló fe­le­sé­gét is. Meg­ele­ve­ned­nek ba­rá­tai és sze­rel­mei a tár­gya­i­kon ke­resz­tül. Aho­gyan esz­mék és in­du­la­tok is a fo­lyó­irat ha­sáb­ja­in.

A har­ma­dik kü­lön­le­ges­sé­ge ennek a lap­szám­nak ke­vés­bé lát­vá­nyos az ol­va­só szá­má­ra, mégis meg kell em­lí­te­nünk, mivel a mű­hely­mun­ka üdítő ál­lo­má­sá­vá is vált ez a lap­szám a sa­já­tos szer­kesz­té­si le­he­tő­sé­gek ered­mé­nye­képp: rég­óta ke­res­sük az együtt­mű­kö­dés le­he­tő­sé­gét a kul­tu­rá­lis élet ön­szer­ve­ző­dő kö­zös­sé­ge­i­vel a hűség és a misszi­ós el­kö­te­le­zett­ség ér­té­kei men­tén. Ennek je­gyé­ben ren­dez­tük sajtó alá ezt a lap­szá­mun­kat is a ma­gyar ta­nár­kép­zés ősi in­téz­mé­nyé­nek, az Eöt­vös Col­le­gi­um­nak a ha­gyo­má­nyát él­te­tő Mika Sán­dor Egye­sü­let­tel kö­zö­sen.

Ami­kor az ol­va­só elé bo­csát­juk lap­szá­mun­kat, abban bí­zunk, hogy mi­köz­ben Pe­tő­fi át­ala­ku­ló port­ré­ja alatt együtt gon­dol­ko­dunk alak­já­ról, a közös tisz­tel­gés a ma­gunk he­lyét is erő­sí­ti: sza­bad vi­rá­gok kö­zött, sza­bad föl­dön.

* * *

A Credo evan­gé­li­kus fo­lyó­irat kap­ha­tó a Lu­ther Kiadó köny­ves­bolt­já­ban (Bu­da­pest VIII., Üllői út 24.), meg­ren­del­he­tő a  kiado@lu­the­ran.hu e-​​mail-címen, elő­fi­zet­he­tő nyom­ta­tott vagy di­gi­tá­lis for­má­ban, va­la­mint a nyom­ta­tott lap­szá­mok külön is meg­vá­sá­rol­ha­tók  a kiadó web­áru­há­zá­ban.