Megjelent a Credo evangélikus folyóirat Testről és lélekről című adventi száma
Mádl Janka
A Credo evangélikus folyóirat idei utolsó lapszámának címét Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmje ihlette. A lap szerkesztői és szerzői ezúttal nem kisebb feladatra vállalkoztak, mint hogy megkíséreljék körbejárni azt a ma embere számára talán már egyértelmű, mégis sok újszerű szempontot és kérdést felvető állítást, hogy a testi-lelki folyamatok szoros kapcsolatban állnak, szerves egészet alkotnak. Alábbiakban Mádl Jank lapszámajánlóját olvashatják.
„Az emberi testben nincs üres hely. Ha mégis van, az nem esztétikai jelentőségű, hanem működéséből fakadó következmény” – hangzott el nemrégiben egy kortárs képzőművész kiállításmegnyitóján. Adja magát a kérdés, különösen olyan időszakban, amikor valamiféle összegzésre, számadásra készülünk akár az ünnepi várakozás jegyében, akár az új esztendőre hangolódva: vajon a lélekben akad üres hely? Lelkünk tárhelye a végtelenségig bővíthető? Testből és lélekből kovácsolt szerkezeti egységünk ki tud ürülni? És ha kiürül, meg tud tisztulni, meg tud újulni, újra tud rendeződni?
Ereinkben lüktet a vér, kitágul a tüdőnk, izmunk megfeszül. Agyunk megadja a jelet, kezünk engedelmeskedik neki, olvasni kezdjük a következő sorokat.
Világra jövünk. Időnként hosszabb-rövidebb ideig betegeskedünk. Futni megyünk, hegyet mászunk, nagyokat eszünk. Felnövünk. Megéljük, vagy testközelből tapasztaljuk meg a várandósság és a születés csodáját. Elfáradunk. Szemlélődünk, meditálunk, imádkozunk. Hiszünk. Vétkezünk és bűnözünk. Megbánjuk és meggyónjuk, megbocsátunk magunknak, a másiknak. Szembenézünk a földi elmúlással, búcsúzunk, reménykedünk, és (még mindig) hiszünk. Úton vagyunk – testünkkel és lelkünkkel.
A Credo evangélikus folyóirat idei utolsó lapszámának címét Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmje ihlette. A lap szerkesztői és szerzői ezúttal nem kisebb feladatra vállalkoztak, mint hogy megkíséreljék körbejárni azt a ma embere számára talán már egyértelmű, mégis sok újszerű szempontot és kérdést felvető állítást, hogy a testi-lelki folyamatok szoros kapcsolatban állnak, szerves egészet alkotnak. De vajon miképpen érhető tetten ez a szüntelenül működő kölcsönhatás?
Kovács Viktor evangélikus lelkész a tematikus lapszámhoz írt bevezetőjében azzal indít, hogy rávilágít a test és a lélek képmutató negatív-pozitív szembeállításának helytelenségére. A test felszabadítása alatt ugyanis nem a test elszabadulását kell értenünk, hanem annak a lélekkel együtt való Istenhez kapcsolását. Bár testünk a bűn miatt gyakran megtörik vagy épp „diszfunkcionál”, de akkor is Istenhez tartozik.
A testet-lelket megújító böjt, önmegtartóztatás és gyónás témájához kapcsolódik Hafenscher Károlynak, a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata lelkészi elnökének írása, valamint Ruzsa György művészettörténésznek az aszkéta szentek orosz ikonjait vizsgáló tanulmánya. Az előbbi Jónás cethalából kiindulva a gyónást mint „harmadik szentséget” járja körül: a bűn felismerésétől egészen az Istennel való kapcsolat rendezésének őszinte igényéig, a bűnbocsánat szentségéig, míg az utóbbi olyan aszkéta szentek, szent eszelősök (más néven „Krisztus bolondjai”) ábrázolásaival foglalkozik, akik az Istennek szentelt életükből a hétköznapi, földi javakat szinte teljesen száműzték. A bűnös, de megújulni kész ember út- és istenkereséséhez kapcsolható Szövényi-Lux Balázsnak A világ legrosszabb embere című játékfilmet bemutató írása, valamint Türjei Zoltán költő Koppan, esik, fáj című prózaverse is.
Luther Mártonnak a lapunk témájához köthető gondolataival, teológiai tanításával ezúttal két szerző is részletesen foglalkozik. Márton László író, műfordító a reformátornak az emberi testre – amely az eredendő bűn miatt ki van téve a mulandóságnak és az ördög mindenféle kísértésének – vonatkozó tanításait veszi górcső alá írásában. Luther maga is esendő ember volt, akinek szembe kellett néznie testi szenvedésekkel és betegségekkel, mások asztalánál vagy épp ágya mellett pedig segítőként vagy gyógyítóként kellett fellépnie. E tapasztalatait megszűrve olyan gyűjteménnyel látta el az utókort, amely a mai ember számára is tanulságos és nem mellesleg roppant szórakoztató lehet. Magyar Balázs Dávid Kálvin-kutató Luther házasságra vonatkozó teológiájával és erkölcstanával foglalkozik lapbéli tanulmányában. Luther ugyanis mélyrehatóan vizsgálta a házasság egyházi-világi természetét, jogi megítélését, különös tekintettel a házasságtörés büntetésére és megbocsátására, a válás és az újraházasodás kérdésére.
Teológiai antropológia és body theology című tanulmányában Varga Gyöngyi azzal a múlt század végétől egyre nagyobb figyelmet kapó izgalmas kérdéskörrel foglalkozik, hogy miként reflektálnak az Ótestamentum szerzői az emberi test és a testiség fiziológiai, pszichés, szociális, társadalmi-politikai és vallási aspektusaira.
Már a Lutherrel foglalkozó írásokból is egyértelműen kiderül, a reformátort milyen intenzíven foglalkoztatta a „női ideáltípus”, a nők feladatai és a velük szemben támasztott elvárások. E sorok szerzője a 16. század folyamán igen népszerű témát, az erőszakot elszenvedett Lucretia Romana tragikus halálát megörökítő korabeli ábrázolásokat mutatja be, párhuzamot vonva korunk szexuális visszaéléseivel, de a „me too jelenség” felvillantása mellett a mindenkori női szerepekről és a nők társadalmi megítéléséről is szó esik a tanulmányban.
Somogyi László élelmiszeripari mérnöknek a Menekítsük ki Mártát a konyhából című különleges írása az újszövetségi testvérpárt, Máriát és Mártát hozza közelebb az olvasókhoz. A metaforikusként is értelmezhető bibliai Márta alakja ugyancsak alkalmat ad arra, hogy elgondolkozzunk a női viselkedésformákon és azok folyamatos újrarendeződésén. Szabó Imola Julianna őszinte vallomása gondoskodik arról, hogy a várandósság, a szülés, a születés csodájáról se feledkezzünk meg, mely még egy (téves) orvosi diagnózissal és az adenomiózis okozta valós nehézségekkel szemben is képes utat törni magának.
Egy irodalomtörténeti tanulmány is helyet kapott a legfrissebb Credóban: Schranz Áron és Zászkaliczky Réka közösen tettek kísérletet arra, hogy Gion Nándor vajdasági magyar író életművének négy szorosan összekapcsolódó művén keresztül a gyermeki látásmódhoz kapcsolódó rítusok jelenlétét mint e szövegek egyik szervezőelvét vizsgálják. Hogy a gyermeki látásmód korántsem csak a gyermekkorhoz kapcsolható, azt szépen megvilágítja Mácsay Krisztinának a Szépművészeti Múzeum nagyszabású Hieronymus Bosch-kiállításáról írt dolgozata, melyben a németalföldi mester látomásos festészetén keresztül érzékletesen rajzolódik ki többek között a korszak ellentmondásoktól terhes Európájának apokaliptikus hangulata és benne a középkori, sokszor ösztönei vezette ember balgasága, gyarlósága, istenfélelme.
És végül, de nem utolsósorban test és lélek szétválaszthatatlan egységének jegyében teszik igazán teljessé a lapszámot – és egyúttal segítik az olvasót a lelassulásban – Schranz Áron és Kondor Boglárka könyvrecenziói, valamint a benne vers vagy próza formájában fellelhető (és a fentiekben külön nem említett) szépirodalmi szövegek is Ayhan Gökhannak, Ferenczfi Jánosnak, Halász Ritának, Jancsó Ágnesnek, Petrőczi Évának, Szemethy Orsolyának, Szövényi-Lux Balázsnak, Urbán Gyulának, Vados Annának és Zsille Ákosnak (†) köszönhetően.
Visszakanyarodva a Kovács Viktor bevezetőjében megfogalmazott gondolatokhoz: bár test és lélek kapcsán sokszor ellentétekről szokás beszélni, a szembeállítás hamis. Elég a Biblia szavaira gondolnunk: a test földi porsátor, törékeny cserépedény – és a Szentlélek temploma. A lélekre használt bibliai kifejezések pedig jelentik a szelet, amely mozgásba lendít, és magát a lélegzetvételt, az élet elevenségét, a mozgékonyságot: ez is érezteti számunkra, hogy a testi-lelki folyamatok elválaszthatatlanok, mint a borsó meg a héja. Szüntelenül kölcsönhatásban vannak: egymásra utalnak, s egymásra utaltak. A lélek felvértezése a testet is erősíti.
S milyen jó ez így! Milyen jól kitalált rendszer! Ha csak egy rövid időre is, de álljunk meg, húzzuk ki magunkat, emeljük fel fejünket, vegyünk egy mély lélegzetet, és ne felejtsük el megköszönni annak, aki gondoskodott arról, hogy ez így, egységben, időről időre megújulva működjön. „Mondjuk ki őszintén: testestől-lelkestől »az Úréi vagyunk« (Róm 14,8)” – olvassuk Kovács Viktor már említett bevezető cikkének zárómondatában.
Kérjük, támogassa az evangélikus folyóirat-kiadást előfizetéssel: a lap nyomtatott és digitális formában is előfizethető a Luther Kiadó webáruházában. A tematikus lapszám megvásárolható az Evangélikus könyvesboltban (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Luther Kiadó webáruházában.
