Megjelent a Credo evangélikus folyóirat idei második, Sztehlo-lapszáma
Idén ötven éve, hogy elhunyt Sztehlo Gábor. Az emlékév apropóján a Magyarországi Evangélikus Egyház is számos eseménnyel emlékezik meg az életművéről, és a Credo folyóirat is egy teljes lapszámot szentel a gyermekmentő evangélikus lelkész alakjának.
Az Evangélikus Hittudományi Egyetem és az Evangélikus Országos Gyűjtemény 2021-ben kutatócsoportot állított fel azzal a céllal, hogy tudományos eszközökkel tárja fel Sztehlo Gábor életútját. E lapszám törzsanyagát a kutatócsoport tagjainak tanulmányai adják.
Kertész Botond, a kutatócsoport vezetője Sztehlo nagytarcsai gyülekezetépítő munkájára összpontosít; Mirák Katalin az írásában rámutat arra, hogy a Gaudiopolis államosítása és a lelkész Svájcba emigrálása közötti évek mennyire nincsenek feldolgozva, így egy meghatározó epizódra, a budapesti kitelepítésekre reflektál, bemutatva az evangélikus érintettséget és Sztehlo Gábor „leleményességét”. Bartha Ákos történész a kevésbé ismert János Áron embermentő tevékenységét veszi górcső alá, bemutatva az ügyvéd ellenálló tevékenységét, adatokkal árnyalva, nem engedve a csábító legendaépítésnek. Amint írja: „…a hatékony ellenálláshoz – főképp az embermentéshez – közel kellett lenni az elkövetőkhöz, ami a kollaboráció és a kooperáció közti szűk mezsgyét jelentette a gyakorlatban.”
Laborczi Dóra Sztehlo emlékének egyik legmeghatározóbb ápolója és a kutatócsoport tagja, illetve az Egyházfórum folyóirat főszerkesztője is. Most ugyan nem tanulmánnyal van jelen lapunkban, viszont olvasóink – Gáncs Péter recenziójának köszönhetően – megismerhetik az Egyházfórum embermentőkkel foglalkozó tematikus lapszámát, amely a holokauszt nyolcvanadik és Sztehlo Gábor halálának ötvenedik évfordulója alkalmából lélek- és embermentő lelkészek és nem lelkészek szolgálatára fókuszál.
Tanév Trianonnal
Sztehlo kapcsán érdemes beszélnünk a világi protestánsok példaértékű embersegítő munkásságáról is. Így kapott helyet lapszámunkban a Johannita Lovagrend Magyar Tagozatának történetével foglalkozó írás Isó Gergelytől; a tagozat száz évvel ezelőtt kezdte meg szolgálatát.
Nem szabad elfeledkeznünk a trianoni békediktátum következtében elvesztett – az új határokon kívülre került – evangélikus iskolák ügyéről sem. Ebben segíti az olvasót Csermelyi József forrásközlése, amely nem más, mint a besztercebányai evangélikus főgimnázium utolsó magyar igazgatójának, dr. Oravecz Ödönnek a jelentése az impériumváltás tanévéről. Ahogy szerzőnk és lapunk szerkesztője írja: „Nem egy tipikus jelentésről van szó, amelyet a tanév végén az igazgatói irodában vetettek papírra a fenntartó számára, hiszen a megszálló hatóságok az első félév végén beszüntettették a tanítást az iskolában, a tanárok egy része a csehek által nem megszállt területre menekült, maga Oravecz is az aszódi evangélikus gimnáziumban nyert tanári állást, innen kérte fel őt a besztercebányai főgimnázium korábbi fenntartója, a Bányai Evangélikus Egyházkerület püspöke, Raffay Sándor, hogy számoljon be a csonka tanévről” – még bízva az új határok ideiglenességében.
Az írások között találjuk Negyela László interjúsorozatának újabb darabját, amelyben Széles Tamás Elréddel, a Magyarországi Ókatolikus Egyház budapesti egyházközösségének lelkipásztorával beszélget. Az ókatolikusok már a második világháború előtt is működtek itthon, de a szocializmus éveiben működésük illegális volt; ma a szinodalitást és a zsinatiságot vállalva működnek.
Személyes beszámolókon keresztül hozzák közelebb Sztehlo alakját a gyermekotthon valamikori lakói: Jancsó Béla egy emléket oszt meg az olvasókkal, Perlusz Tamásnak a Sztehlótól kapott levelei olvashatók a lapban, míg Andrási Andor és Somogyi Dorottya Vázsonyi Ibolyát, Vázsonyi Pált és Boskovits Istvánt szólaltatta meg. Az interjúk a Sztehlo-gyerekek voltunk című portrékötetben (szerk. Andrási Andor és Laborczi Dóra, Luther Kiadó, 2018) megjelentek mintájára készültek, azoknak a kiegészítéseként: nemcsak ott meg nem szólaltak hangját halljuk itt, hanem olyan hangokat is, amelyeket talán nem szeretünk meghallani a Sztehlót övező hőskultuszban. Pedig ezek is az ő életéhez és személyéhez tartoznak.
Keresztény élet és politikai hatalom
Sztehlo Gábor élete kapcsán olyan ügyekről beszélünk, amelyekkel ma is van feladata a társadalomnak és az egyháznak.
Csepregi András a tanulmányában arra tesz kísérletet, hogy Sztehlo Gábor működésének négy meghatározó elemét – az embermentést, a Gaudiopolis megszervezését, a kitelepítettekkel való kapcsolattartást és a Sarepta otthon életre hívását – az evangélikus teológiai hagyomány keretében értelmezze, reflektálva az egyház és állam viszonyára. Ahogy a szerző fogalmaz: „Mind a négy tett érinti a keresztény élet és a politikai hatalom találkozásának a kérdését. Mit mond erről az evangélikus teológiai hagyomány? Mit mond erről a 16. században Luther Márton, a 20. században Dietrich Bonhoeffer és a 21. században Heinrich Bedford-Strohm, a Németországi Protestáns Egyház (EKD) korábbi püspöke? Számomra figyelemre méltó, hogy a három teológusnak a keresztény élet és a politikai hatalom kapcsolatára adott reflexiói milyen szervesen építkeznek egymásra, annak ellenére, hogy különböző korokban éltek, és különböző emberi karakterek.”
Sztehlóra gondolva a demokráciánk egyik alapvető tulajdonságán, a nép közügyekben való részvételének minőségén is érdemes elgondolkodnunk. Pintér Melinda azt mutatja be tanulmányában, hogy – mivel az utóbbi évtizedekben bizalmi válságba került a képviseleti demokrácia – milyen más utak állnak a társadalmak előtt, amelyek „a demokrácia „színtiszta” formáját, a közös tanácskozást helyezik előtérbe. „Ilyen például a deliberatív demokrácia gondolatiskolája is” – írja.
Reuss András a Luther Válogatott Művei sorozat harmadik, Felelősség a gyülekezetért című kötetét ismerteti, így találkozunk az egyházépítő Luther alakjával: „…a Luther irataival való foglalkozásnak nemcsak a múlt, a reformáció történetének és a nyugati egyházszakadás teológiai vitáinak megismerése adhat értelmet, hanem ezeken túl az is, hogy a reformáció felismeréseinek továbbgondolásával mozdítsuk elő keresztény hitünk nagykorúságát, és megerősödjünk abban.”
A békétől Zugligetig
Talán nem nagyon kell magyaráznunk, hogy az egyik legfontosabb, Sztehlo kapcsán tematizálható ügy éppen a (mindig aktuális) gyermekvédelem. Ezért is beszélgettünk gyermekjogról, a magyar társadalomról, a megváltozó családmodellről, felelősségvállalásról és civil részvételről dr. Gyurkó Szilviával, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány vezetőjével, Nagy Pankával, a Bizsu közösségi tér vezetőjével és L. Ritók Nórával, az Igazgyöngy Alapítvány vezetőjével. A beszélgetés meghallgatható egyházunk Youtube-csatornáján.
A lapszámban már jól ismert szerzőink – Farkas Arnold Levente, Siska Péter, Acsai Roland, Schön Károly – verseivel találkozhatnak az olvasók, illetve Petrőczi Éva fordításában Joseph Addison versét ismerhetik meg.
A magyar kultúra, így a művészeti és az irodalmi hagyomány is tele van olyan szavakkal, amelyek az elmúlt évszázadok alatt további jelentésekkel bővültek a történelmi események hatására. Olyan plusztartalmakat, jelentésrétegeket kaptak így, amelyeket csak azok érthetnek, akik ismerik a múltjukat. A lapszám címe után kutatva olyan kifejezést kerestünk, amely egyértelműen utal Sztehlo Gáborra, a munkásságára és hagyatékára, de egyben aktualitása is van, hogy képes legyen jelezni: a múlt nem egy lezárt dobozban félretehető valami, hanem olyan időszak, amellyel folyamatosan dolgunk van.
A pax, pacis főnév nemcsak a békét, a kegyelmet, a csendességet és a nyugalmat jelenti: nekünk, evangélikusoknak a zugligeti gyermekotthont, a Gaudiopolis gyermekköztársaságot és a lelkész életművét is felidézi. De a pax mást is jelent. Indulatszóként használva azt is jelenti, „elég!”. Így utal az idei Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozó mottójaként is választott bibliai igehelyre („Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” – 2Kor 12,9) és arra, hogy Sztehlo élete is az isteni kegyelemmel volt tele, ahogy hordozza azt is: van, amire kötelességünk nemet mondani.
A szerző a Credo főszerkesztője
* * *
A Credo evangélikus folyóirat kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), a Huszár Gál könyvkereskedésben (Budapest V., Deák tér 4.), megrendelhető a kiado@lutheran.hu e-mail-címen, előfizethető nyomtatott vagy digitális formában, valamint a nyomtatott lapszámok külön is megvásárolhatók a kiadó webáruházában.
