Trianon 100 – CREDO

A Credo 2020/2., Trianon tematikájú száma ahhoz kíván némi támpontot nyújtani, hogy mind többet tudjunk meg nemcsak a számunkra gyászosan végződő béketárgyalásokról, hanem azokról a történelmi körülményekről, amelyek ide vezettek, illetve azokról a folyamatokról, közösségi vagy személyes történetekről, amelyek innen indultak.

A centenárium jegyében Kertész Botond és Lackner Pál történészek elsősorban azt mutatják be, hogyan hatott a határok átrajzolása evangélikus egyházunkra. Cikkeikben számokról, százalékokról írnak, de ezek nagyon is beszédes adatok: hogyan veszítettünk mi is területeket – velük egyetemeket, iskolákat, templomokat, gyülekezeteket, hogyan lettünk ötödikből harmadik legnagyobb népességű egyház, milyen arányok jellemzik a felekezetek továbbélését a döntés utáni országban.

Rendkívül érdekes és messzemenő tanulságai vannak annak az interjúnak is, amelyet Réthelyi Orsolya néderlandistával készített Stifner-Kőháti Dorottya. A kutató – szélesebb, nemzetközi összefogásban – az 1920-ban indult hollandiai és belgiumi gyermekmentő akciósorozat összetett bemutatására vállalkozott. Különleges színfolt Regős László Pál cikke is a sport és a nemzeti érzés kapcsolatáról, melyből az olvasóközönség is megtudhatja, mi is volt a magyar foci történetében az „egyiptomi csapás”.

Új lapszámunkban folytatjuk az Amerikában élő Gombocz István nagy ívű tanulmányát Eginald Schlattnerről, aki nemcsak az egyik utolsó szász lelkész Romániában, hanem egyfajta kettős kisebbségi lét nemzetközi hírű írója is. Papp Máté pedig két – szintén erdélyi vonatkozású – cikket jegyez: egy esszét Szilágyi Domokos Harangoznak Monostoron című verséről, valamint egy interjút a nemrégiben elhunyt, három nyelven író, besorolhatatlan kolozsvári gondolkodóról, Bréda Ferencről.

Szűkebb vagy tágabb értelemben az évfordulóhoz köthetők a Szemle rovat írásai is: három irodalmi és egy tanulmánykötet, illetve egy gödöllői operett-előadás ihletésében.